ozekifutó

Azért kedves volt Zolitól, az edzőmtől, hogy nem rúgott hasba páros lábbal, mikor finoman szólva nem követtem a tervet. A maraton után, ugye illett volna pihenni, igaz én ezt meg is tettem, pár napig. De mit csináljak, ha a Vivicittá két hétre rá van??? Utána két hétre meg az Óbudai futófesztivál, azt még sem hagyhatom ki, itt rendezik az utca végében, érmet is adnak, a szívem szakadna meg... Ja, hogy utána két hétre meg Ajkán, a szokásos Tovafutók? Na, oda ...

Két hét eltelt a maraton óta, fáradtság a múlté, illene most már egy jót versenyezni. Vagy nem. Mindegy, a Vivicitta itt van, be van fizetve, befutóérem, maratonmánia, stb, fussuk le. Persze, szigorúan lazán, edzőnek megígértem, én leszek a záróbusz felvezetője, egy-két bóját felszedek, teszek-veszek... Nem szabad túlpörögni, öreg vagyok én már ezekhez, csak szolidan, sérülésmentesen.

Nincs is terv, örömfutás lesz, jó idő, sok barát, ismerős van kinn, ...

Eljött a pillanat. Persze-persze, az ember dédelget ilyen álmokat, körmölgeti a képzeletbeli bakancslistáját, hogy igen, hát a Maratont, azt egyszer le kéne futni. Az egy ilyen mérföldkő, vagy mi. Egy csodapont. Ha azon átmész, akkor te vagy a szuperhős. Főleg, ha még nem is futsz. Azt még Mari néni is tudja, hogy 42 kilométer, az mérhetetlen táv. Iszonyú hosszú, ott már meg szoktak halni, meg miegyéb. Hát persze, én is gondoltam rá régebben, micsoda nagy szám ...

Alagútfutás, másodszor. Gyönyörű idő, süt a nap, jó a hangulat. Még ismerősöket is felfedezek. Ja, ez a tesóm. Képes volt feljönni Ajkáról, hogy sörpincékben futkorásszon. Szerintem nem tudja, hogy nincs is benne sör...

Nevezési díj a régi, most viszont nincs póló. Püff neki, macska bánja, otthon folyik ki a millió technikai póló a szekrényből. Bármennyit felvehetnék, akkor se fogyna el. Tényleg, miért nem adnak egyszer-egyszer technikai emlék-gatyát, ...

Nem, nem fogok minden egyes hosszúfutásról hosszú ódákat írni. Egy-egyet max, minden hétvégén...

Közeleg a maraton, hó végén, márc. 25.-én vár a nagy megmérettetés. Szép, nagy kihívást gyártottam belőle már fejben előre, már-már megmászhatatlan hegyet tapasztottam össze belőle, még a végén nem fog sikerülni. Nem, ezt le sem írtam, sikerülni fog.

A felkészülés új szakaszába lépett érzésem szerint, mert az eddigi hétvégi másfél-két órák ...

Ha maratonra készül az ember, akkor kell néha hosszúakat futni. Jó hosszúakat. Legalábbis olyat, amilyet még addig nem futott, sőt igazából nem is gondolt rá. Nekem is eljött az idő, a hétvégi LSD adag szép nagyra hízott, három órát már futottam, hát tegyünk még rá egy fél lapáttal. Az előző edzés elég jól sikerült, az Omszki tavat futottam körbe-köbe három órán keresztül. Így a frissítés, az ivás cuccait nem kellett megoldanom, csak időnként az ...

Itt a tél, juhé! Azon túl, hogy hideg van - ez a legkevesebb, megszoktuk, mindig futunk, együtt hűlünk az idővel - megjön a hó, meg a jég, meg minden. Ami szép is jó is, meg nem is. Hóban futni, míg porrá nem fagy a lábad, teljesen jó móka, lehet prüszkölni, ügetni, taknyot fújni. Egy csuda. Aztán idővel jól összefagy, az lesz a jég. Az is jó móka - a tavon, korcsolyával. Nem futni. És hát hol fagy össze, az úton, ahol futsz, nem máshol. A gazban a porhó ...

Nagy-nagy tervekkel vágtam bele az idei évbe (lásd. ide vonatkozó cikkely) téli alapozó edzések, hóbanfutás, terep, heti 4-5 nap, dübörög a felkészülés. A Zúzmarával már-már szentimentális a kapcsolatom, kedves emlékek fűznek hozzá, itt vesztettem el a szüzességem a félmaratonnal, itt futottam hóban, jégen, sárban először, itt ment ki a bokám, itt készült rólam az első vicsorítós fotó, egyszóval szép volt, na.

Rajt reggel tízkor, jó korán kell ...

Terepre!

Persze, az ember csak szaladgál ott, ahol a madár se jár. Max az öreg néne meg az őzikéje. Sok a terepfutó, hát fussunk mi is! Illetve én. Jól felindultan neki is vágtam, próbáljuk ki!

Előzőleg egy jó kis esti rövid edzésen (ami télen ugye nem kunszt, négytől már sötét van) szépen beleléptem egy gödörbe félig, a klasszikus talphossz-keresztmetszetet hosszában metsző egyenesen - magyarul, kifordult a bokám. Eleddig azt gondoltam, hogy a spéci ...