ozekifutó

futok, írok, fotózok...

A Maraton
A Maraton
...avagy, a hosszútávfutó egyáltalán nem magányos

Eljött a pillanat. Persze-persze, az ember dédelget ilyen álmokat, körmölgeti a képzeletbeli bakancslistáját, hogy igen, hát a Maratont, azt egyszer le kéne futni. Az egy ilyen mérföldkő, vagy mi. Egy csodapont. Ha azon átmész, akkor te vagy a szuperhős. Főleg, ha még nem is futsz. Azt még Mari néni is tudja, hogy 42 kilométer, az mérhetetlen táv. Iszonyú hosszú, ott már meg szoktak halni, meg miegyéb. Hát persze, én is gondoltam rá régebben, micsoda nagy szám ...

Hirdetés

Leírás

Pár éve, egy barátommal elkezdtem konditerembe járni, hogy ledobjam végre a rajtam lévő sertésjelmezt. Edzés végén mindig volt egy kis "kardió", gépen futkorásztunk. Később vettem egy rendes futócipőt, amit persze ki kellett a szabadban is próbálni, ami annyira megtetszett, hogy azóta már csak a futást nyomom, edzek heti 4-et, és mindenféle versenyekre járok. Bekattantam. És egyvalamire rájöttem : minél hosszabb, annál jobb :-) Fékezhetetlen kreativitásom viszont nem merül ki kizárólag száraz futóadatok tömör prezentációjával. Reneszánsz emberként időnként ellenállhatatlan késztetést érzek más művészeti ágakban való próbálkozásaimat is átpasszírozni a nyájas olvasó érzékszervein. Ám lehet, hogy még így sem sikerül bejutnom a halhatatlanok csarnokába...

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása