ozekifutó

Alagútfutás, másodszor. Gyönyörű idő, süt a nap, jó a hangulat. Még ismerősöket is felfedezek. Ja, ez a tesóm. Képes volt feljönni Ajkáról, hogy sörpincékben futkorásszon. Szerintem nem tudja, hogy nincs is benne sör...

Nevezési díj a régi, most viszont nincs póló. Püff neki, macska bánja, otthon folyik ki a millió technikai póló a szekrényből. Bármennyit felvehetnék, akkor se fogyna el. Tényleg, miért nem adnak egyszer-egyszer technikai emlék-gatyát, vagy zoknit? Egy jó kompressziós szár? Hmm? Csak ötlet. Mindig a póló. Mit lehet csinálni ennyivel? Dekoráljam ki a falat? Nincs az a brutál méretű Garai emlékmúzeum, ahová ez beférne...

A rajthelyszín a gyárudvarról kikerült a térre. Itt nagyobb a hely, jobban el lehet férni. Viszont most nincs Taiko és Toi-toi. Nem, ezek nem japán kabalaállatok, de a hangulatomnak jót tett volna. Wc azért van, egy, a versenyépületben. Az is megteszi. A nevezésemmel az asztalhoz somfordálok, kapok rajtcsomagot is, egy nejlonszatyor, benne újság, juhé! Rajtszám, zihereisz.

Tesó egy negyedórával előbb rajtol, neki csak egy köre van, óvatos duhaj, ő csak a hangulatért jött, a pincét elég egyszer megnézni. Végtére is, igaza van. El is tűnik a forgatagban, elindul a mezőny. Mi jövünk, beállunk. Szakaszos indítás van, hogy ne legyen tumultus. Én kb az utolsó szakasz végén. Lassan kezdek, ez a tempó majd még csökken, nem versenyezni jöttünk, csak egy kis hosszúfutás-edzés. El is húz mindenki. Így hamar leköröznek...

Otthon gondosan kikészítettem időrendben, félórákra bonva a frissítést, iso- és zselécsomagok, szépen sorban. Ezek mind ottfelejtődtek az autóban, asszem most abból nem eszünk. Ettől rögtön kezdek is éhes lenni. Kifutunk, mindjárt egy emelkedő, hopp, a pulzus. Na az elszállt, alig bírom visszagyömöszkölni. Jól van, beállt. A mezőny végén futót még látom bekanyarodni a távolban. Egy kör a Kőbányai csősztoronynál, vissza, gyárudvar, le a pincébe. Minden hasonló, mint tavaly, egyedül a metrót hiányolom, attól komolyan a frászt kaptam :) A csontváz azóta is zongorázik... Hátranézek, nem látom a záróbuszt, valamelyik fordulóban elakadhatott...

Felszínre ki, éles napfény hasít a szemembe. Fel, át a parkon (király ez a 30x30-as betonlap, ideális a futásra), banán, iso. Gyorsan, éhen halok. Új taktika : minden ponton egy banán, egy iso. Kicsit egyhangú, de úgy legalább kibírom. Második kör. Lassan, de haladunk. Pulzus : összevissza és a mittudomén között. Le a pincébe, megint. Hátránya, hogy lehal az órám. Se sebesség, se semmi. A pulzust biztos méri, de azt meg nem jelzi, mert el van foglalva azzal, hogy a "No GPS connection" feliratot mutassa... Kösz.

Jön az élmezőny. A leghülyébb helyeken kell előzniük, lépcsőn, fordulóban, sötétben. Félreállok, hadd menjenek, rögtön egy hatalmas tócsába paccsanok. Hangulatos. Második kör vége, a célban már köszöntik a befutókat. Ez a halálom, ez az egyetlen, amit utálok az ilyen körözős versenyekben. Ők már lazáznak, neked még egy kör. És utána még sok-sok kör... Na az hogy lesz, azt még nem tudom.

Utolsó kör, erről már nagyon kevés emlékem van, azt tudom, hogy gépiesen fogyasztottam a banánt meg a leveket. Talán kicsit fáradtam is. Nem baj, vége, befutó. Érem. Egy lópatkó méretű alumíniumkapu, épp, hogy elbírom.

Befutócsomag. Alma, zacskós víz. Az alma finom.

Fújok egyet, aztán indulás tovább. Ilyet sem csináltam még, befutó után, még körözni egy órát. "Hogy elfáradjon a lábad" - ezt mondta az edző. Hja, akkor oké... És még nem is mondtam, hogy hét elején még egy atomdurva megfázással küzdöttem, annyi takonyban úsztam három napig, hogy külön triathlon-szám lehetne. Mondhatni, nem voltam még erőm teljében. Kocogás a kocsihoz, felszippantottam a csodaszerek felét, a többit magamhoz vettem. Kicsit fáztam már, fölvettem a kapucnis pulcsimat, jól behúztam a szemembe, így indultam neki. Még egy 5-6 kör a futópályán. Verseny már rég lebontott, szállingóztak elő a hétvégi futók, fejhallgató, kutyás, babakocsis arcok. Meg én, a fekete kapucnis hajléktalan, csoszogva-hörögve. Én is futó vagyok, higgyétek el, most vettem részt egy versenyen! Hm. A szemekből nem ezt láttam. Volt, aki jó széles ívben kikerült. "Jól van papa, fusson csak, mielőtt elviszik"...

Kegyetlenül kemény volt ez a plusz óra, de nagy nehezen lenyomtam. A versenyeredményem 2 óra 17 perc lett, felejtős.