ozekifutó

Itt a tél, juhé! Azon túl, hogy hideg van - ez a legkevesebb, megszoktuk, mindig futunk, együtt hűlünk az idővel - megjön a hó, meg a jég, meg minden. Ami szép is jó is, meg nem is. Hóban futni, míg porrá nem fagy a lábad, teljesen jó móka, lehet prüszkölni, ügetni, taknyot fújni. Egy csuda. Aztán idővel jól összefagy, az lesz a jég. Az is jó móka - a tavon, korcsolyával. Nem futni. És hát hol fagy össze, az úton, ahol futsz, nem máshol. A gazban a porhó szépen fehéren, csillogóan megmarad.

Kérdés : mit tegyünk? Hmmm, ilyenkor nem kell más, mint egy forró teával meg egy meleg takaróval a kanapé sarkába kucorogni és megnézni a Szívek szállodája komplett hatodik évadát... Aha. Na, ezt gyorsan elfojtani. Ilyenekből lehet később hidegvérű sorozatgyilkossá válni. Na ne. Futás nélkül az ember sertéssé változik rövid időn belül, és nincs az a spéci diéta, ami ezt visszafordítaná. Tehát, kell a mozgás.Semmik vagyunk nélküle.

Terem? Kkmmm. Meg a futógép, mi? Hadd mondjak valamit. A kezdet kezdetén én futógépen kezdtem. Valami isteni. Télen-nyáron egy hőfok, nincs szél, eső, semmi. Csak a gép. Szemben óriási panorámaablak, amin csodálhattam órákon át az óbudai szürke panelházakat. Órákig és végtelen sokszor. Egy gépen. És mikor már kezdtem kész lenni ettől, megjelent a műkörmös Micike, gyaloglásba tette a szomszéd gépet és felhívta a barátnőjét. Mi történt ma képzeld, ez a Józsi ma milyen szemét velem, de azért együtt maradunk, mert jó kocsija van, úúúúúúúúú. Na itt, ezen a ponton voltam a legközelebb ahhoz, hogy végleg abbahagyjam. Semmi, de semmi nem motivált. Csak Micike megfojtása. Egyetlen okod lehet a teremre, na jó kettő. Ha hajón vagy, vagy iszonyú meleg van. Emlékszem, most nyáron volt, hogy még hajnalban is olyan meleg volt, hogy alig lehetett kibírni.

Na de, most tél van, kivágyódol a természetbe, az meg sima tükörjég. Hát pl. hólánc jó az autóra, akkor van cipőre is. Van bizony. Vettem is egyet hamarjában, nem kevés pénzért, vigasztalva azzal magam, hogy ez jó lesz túrázásra is. Ha addi el nem olvad a jég... De jó a cucc, felhúzod a cipőre, mint egy titokzoknit, az alján markáns láncok és karmok marnak a csintalan jég arcába csúnya sebeket :)

Teszt. Reménykedtem, hogy még itt-ott jeges maradt a Római part, levittem a hóláncokat egy kis kipróbálásra. Szerencsére gondos kezek nem takarítottak, így gyönyörű, egybefüggő jégpáncél borította az utat, végig. Futó sehol, mert hát ki az az eszement, aki ezen végigbotorkálna. Ideális terep.

Láncok föl, meglepően gyorsan sikerült őket rögzítenem és még a jobb és baloldalt se cseréltem össze... Lassú elindulás. Nem csúszik, magabiztosan kapaszkodik minden felületen. Kicsit furcsa a fémek által okozott többletsúly a lábamon, de ezt hamar meg lehet szokni. Na, fussunk? Hülye vagy, ezért jöttünk? Ezért. Meglepően jó benne futni. Nem mozdul el a cipőn, a stabilitása megmarad. Kis ropogó-csikorgó hangot hallat minden egyes földet éréskor, minden más szinte olyan, mintha száraz aszfalton futnék. Egy kis idő után már bátran rohantam minden szabad jégfelületre, az eltaknyolás legkisebb esélye nélkül, szuper! Bár lett volna ilyenem a Zúzmarán!

Természetesen a következő edzésre nem vittem magammal. Minek is, intervallumozni megyek az Omszki-tóhoz, ott meg végig rekortán van... Kb, így : Látsz te itt rekortánt? Na, itt intervallozz! Megpróbáltam. Láttál pingvint sietni? Na, kb, mint én. Mit lehet tenni, innen el. Ki az útra, ott már a havat letolták gondosan. Igaz, ott meg autók járnak, hát, nem egy hangulatos dolog, de hát mit lehet tenni. Sajnos van egy kellemetlen velejárója is ennek a dolognak. Egy hete szmogriadó van, ami ilyenkor abban nyilvánul meg, hogy esténként rendesen kapar a torkom, fájdogál. És tuti nem a hidegtől, a múlt heti fagyos-szeles hetet végignyomtam teljesen tünetmentesen! A kosz, a por ráül a hörgőimre. Eddig az Unicumos fertőtlenítés bevált, de félek, ha sokáig eltart ez az időjárás, előbb leszek gyakorló alkoholista, mint maratoni futó...