Ha maratonra készül az ember, akkor kell néha hosszúakat futni. Jó hosszúakat. Legalábbis olyat, amilyet még addig nem futott, sőt igazából nem is gondolt rá. Nekem is eljött az idő, a hétvégi LSD adag szép nagyra hízott, három órát már futottam, hát tegyünk még rá egy fél lapáttal. Az előző edzés elég jól sikerült, az Omszki tavat futottam körbe-köbe három órán keresztül. Így a frissítés, az ivás cuccait nem kellett megoldanom, csak időnként az autóhoz kanyarodtam és kiszolgáltam magam a csomagtartóban ízlésesen elhelyezett svédasztalból. Olyan street-food szerűen. Ahhoz képest csak vizet (isot) és némi gyümölcspürét fogyasztottam, ami bébiételnek kiváló lehet, de futni elég karcsú. Le is esett a sebességem a végére, hiába, kifüstölt a kalória.

A mostani három és fél már mérföldkő, ennyit még nem futottam, az őszi SPAR 30-on is csak 3:11 volt, igaz, bele is haltam. Most nincs km, csak idő meg pulzus, szépen, nyugodtan, lassan járj, tovább érsz. Korán reggel indulás, finom hajnali fagyos köd rögtön átölel, épeszű ember nincs a gáton. De, a futók. Nem, még ők se, órákig senkit sem látok, csak egy-egy kutyasétáltatót, azok meg nem jószántukból jönnek, ugye.

A frissítést-tápolást most az útvonal miatt nem tudtam fix pontról megoldani, magammal kellett vinnem a teljes ellátmányt. Amit gondosan kiporcióztam, félóránként gyümipüré, óránként energiazselé, 1.5 liter iso, meg egy banán. Ez nem is sok, épp elég kell legyen, kis hátizsákban, ivózsákkat, nem kell a kulaccsal vacakolni, meg talán a hátam még egy kicsit melegen is tartja a cuccot. A víztartály kicsit régen volt használva, talán még szépkoromban, Erdély vad hágóin küzdöttem át vele testemet a hegyszorosokon. Ennek már jó tíz éve lassan, azóta tudom, hogy szénsavast nem teszünk ilyen rendszerű tasakba, hacsak nem akarsz folyton inni... Szóval, egerek nem laktak benne, penészes nem volt, de azért beleszagolni nem volt merszem. Takarítás. Hogyan? Mi fertőtlenít? Domestos! Ha WC-re jó, ide is jó. Be is küldtem egy jó adagot, lötyögtettem, kiöntöttem. Majd öblítés. Az már gyorsan ment, sitty-sutty, látszatra jó, kellemes klórszagot árasz az újjávarázsolt zacsi. Mehet bele a víz, meg a por. Összerázáskor kicsit habzott, de ezt a isopor sok kémiai összetevőjének tudtam be...

Terv annyi, hogy lefutok az összekötő vasúti hídig, talán át Pestre, aztán valahogy vissza, Budakalász, mittudomén, ahogy alakul. Szippantás a vízből, működik, nem folyik, szuper. Kb. fél óra kellett a Domestossal fertőzött anyagnak, hogy végigfusson rajtam, mert még nem értem el a hídig, már kikéreckedett. Nem a kulacsból, belőlem. Nem fent, lent...........Áldom a hajnali római-parti ködöt, mely ápol, de legfőképpen eltakar. Romantikus a part ilyenkor, csendes... Csak egy-egy sirály rikolt bele a sűrű levegőbe. Talán azért, mint a hajók, ők is ködkürtöt használnak egymáshoz, bemérni a másik hollétét. Ilyesmiken tanakodtam pihenőm alatt, amit a csípős hideg nagyon sürgetőre vett. Futás tovább, most már jó lesz...

Át a hídon, itt már futnak szembe, úgy látszik, nem az én zseniális ötletem csak egyedül, hogy itt össze lehet kötni a két partot. Jól néz ki amúgy, a ködbe vesző vasszekezet, le kéne fotózni. Kár, hogy nem lenne eredeti, ezrével készült már ilyen. Talán, ha busa fejemet belógatom a képbe és mindezt fejtetőre állítom? Mekkora ötlet! Szétvet a kreativitás...

Túlpart, pesti oldal. Lenn a mélyban kutyás pár a parton sétál, az eb meg a jégen. Nem szakad be, vasalónyi méretű, vígan szaladgál. Aztán, ha összefagy, táskában még mindig haza lehet vinni. No, meddig fussak? Az eredeti tervben az szerepelt, hogy lemegyek a Népsziget csücskéig, de a masszív sár és a távoli kutyaugatás lebeszélnek erről. Lefutok szépen a hídról, ó, hol vagyok? A metró, de jó! Álmos nagykabátok kódorognak ki a kapuján, aztán a közeli kocsma felszippantja őket. Én egy kis körrel fordulok a házak között, aztán vissza a hídra. Érdekes, innen pont ugyanúgy néz ki.

Újra Budán, vissza a rómaira, amikor a Domestosos csodaital csak nem hagy nyugodni. Újabb ködtúra a partra, sirályok, romantika... Mindjárt a felénél vagyok, másfél órája futok, máskor itt szoktam abbahagyni, most még van egy kicsi. Egyelőre fel se tudom fogni, mennyi lesz ez így...

Irány észak, felfelé a szokásos úton, Pünkösdfürdő, rév, kiserdő, Lupa-tó, talán Szentendréig kimegyek. Hát nem, a gátőrháznál az út irgalmatlanul besarasodott, annyira gonosz meg még én sem vagyok a vadiúj cipőmmel, hogy kétnaposan belegázolok vele a pokolba. Vissza. Így viszont -1 óra! Körözni nem akarok, inkább a révnél kihaladok Budakalász irányába, az futható, ha rövid, max megkerülöm az Omszki-tavat. De nem kell, gyors fejszámolás, elég a Metróig futni (érted : Metrótól - Metróig!) a visszakanyarral letudtam az extra órát. Ha jól számolom. Azt tudom, hogy Pünkösdfürdőtől 15, a Teniszakadémiától 10 perc hazáig, odáig úgy kell kijönnie az időnak mérnöki pontossággal. Ha több, lehet variálni, ha kevesebb, max nem futok hazáig.

3 órányi futásnál kezdem érezni a mennyiséget. Hogy milyen hosszú is ez. Nem unalmas, mert mindig elfoglaltam magam (ld. fent) meg a félóránkénti táplálkozás elég jó ritmust vitt az egészbe. Csak úgy finoman, szelíden sejteti a maraton nagyságát. Szép lesz, ha meglesz, ez már nem olyan táv, amit le kéne becsülni.

P.fürdői csomóponton még van egy extra -20 perc, kicsit visszafutva ezt is ledolgozom, már csak 15 perc a végéig, tényleg, irány haza. Tagjaim habkönnyű ólomból, mindenem elázva, gémberedve, izzadság rámfagyva. Edzői utasítás : végén 6-8 repülő futás AMENNYI JÓLESIK (!!!!). Szerinted? Igen, a nulla, az jólesne. De becsületes vagyok, rárepülök, mint egy bontóba induló gőzmozdony, egy (pár) utolsó futamot belead. Recseg-ropog minden, asszem nem most döntöm meg a gyorsulás világrekordját. De megvan, kész, beértem, vége. 3 és fél óra, kis híján 30 km. Ha nem állok le itt-ott romantikázni, talán meglenne, mindegy. Élek, ez a fontos. A pürék-zselék a gondos beosztás alatt szépen elfogytak, ahogy az iso is. Komolyabb károkat szerencsére nem okozott bennem, de azóta csak koffeinmentes kávét iszom laktózmentes tejjel és aszpartám-mentes édesítővel, úgy természetesen...

Jövő héten verseny, egy félmaraton (alagútfutás), amit meg kell toldanom egy óra plusz futással, "hogy elfáradjak"... Jó lesz :)