ozekifutó

Két hét eltelt a maraton óta, fáradtság a múlté, illene most már egy jót versenyezni. Vagy nem. Mindegy, a Vivicitta itt van, be van fizetve, befutóérem, maratonmánia, stb, fussuk le. Persze, szigorúan lazán, edzőnek megígértem, én leszek a záróbusz felvezetője, egy-két bóját felszedek, teszek-veszek... Nem szabad túlpörögni, öreg vagyok én már ezekhez, csak szolidan, sérülésmentesen.

Nincs is terv, örömfutás lesz, jó idő, sok barát, ismerős van kinn, ...

Eljött a pillanat. Persze-persze, az ember dédelget ilyen álmokat, körmölgeti a képzeletbeli bakancslistáját, hogy igen, hát a Maratont, azt egyszer le kéne futni. Az egy ilyen mérföldkő, vagy mi. Egy csodapont. Ha azon átmész, akkor te vagy a szuperhős. Főleg, ha még nem is futsz. Azt még Mari néni is tudja, hogy 42 kilométer, az mérhetetlen táv. Iszonyú hosszú, ott már meg szoktak halni, meg miegyéb. Hát persze, én is gondoltam rá régebben, micsoda nagy szám ...

Alagútfutás, másodszor. Gyönyörű idő, süt a nap, jó a hangulat. Még ismerősöket is felfedezek. Ja, ez a tesóm. Képes volt feljönni Ajkáról, hogy sörpincékben futkorásszon. Szerintem nem tudja, hogy nincs is benne sör...

Nevezési díj a régi, most viszont nincs póló. Püff neki, macska bánja, otthon folyik ki a millió technikai póló a szekrényből. Bármennyit felvehetnék, akkor se fogyna el. Tényleg, miért nem adnak egyszer-egyszer technikai emlék-gatyát, ...

Nem, nem fogok minden egyes hosszúfutásról hosszú ódákat írni. Egy-egyet max, minden hétvégén...

Közeleg a maraton, hó végén, márc. 25.-én vár a nagy megmérettetés. Szép, nagy kihívást gyártottam belőle már fejben előre, már-már megmászhatatlan hegyet tapasztottam össze belőle, még a végén nem fog sikerülni. Nem, ezt le sem írtam, sikerülni fog.

A felkészülés új szakaszába lépett érzésem szerint, mert az eddigi hétvégi másfél-két órák ...

Amíg én próbálok túlélni majd egy maratont nemsokára, ő a Badwaterre megy.

Ha maratonra készül az ember, akkor kell néha hosszúakat futni. Jó hosszúakat. Legalábbis olyat, amilyet még addig nem futott, sőt igazából nem is gondolt rá. Nekem is eljött az idő, a hétvégi LSD adag szép nagyra hízott, három órát már futottam, hát tegyünk még rá egy fél lapáttal. Az előző edzés elég jól sikerült, az Omszki tavat futottam körbe-köbe három órán keresztül. Így a frissítés, az ivás cuccait nem kellett megoldanom, csak időnként az ...

Az írás eredetileg egy kudarctörténetnek indult. "Kedves Uram, amit tudunk önnek kínálni a mai Téli Mátra teljesítménytúrából : S-es méret 18 km, M-es méret 26 km, L-es méret 34 km, és az XL 41 km. Melyiket választja?" Mivel totálisan kezdő vagyok, soha nem próbáltam ilyet, nem is gondolhattam másra, mint az XL-es túrára nevezni. Hát persze. Jobban belegondolva, ez még aszfalton is sok, nyáridőben, kellemes szellővel, zenével, vízparton. És még az is kemény ...

Itt a tél, juhé! Azon túl, hogy hideg van - ez a legkevesebb, megszoktuk, mindig futunk, együtt hűlünk az idővel - megjön a hó, meg a jég, meg minden. Ami szép is jó is, meg nem is. Hóban futni, míg porrá nem fagy a lábad, teljesen jó móka, lehet prüszkölni, ügetni, taknyot fújni. Egy csuda. Aztán idővel jól összefagy, az lesz a jég. Az is jó móka - a tavon, korcsolyával. Nem futni. És hát hol fagy össze, az úton, ahol futsz, nem máshol. A gazban a porhó ...

Sok szerencsém nem volt a sportfogadáshoz, talán nem is totóztam soha. A "Lovi" nekem vidéki gyereknek egy egzotikus csoda volt, talán, néha-néha feltűnt egy-egy filmben, olvastam róla, de igazán semmi fogalmam nem volt róla. A lovakat viszont nagyon szeretem, előttem is megmagyarázhatatlan okokból. Városi panelban nőttem fel, soha nem láttam lovat, viszont tisztán emlékszem, milyen volt, mikor nagyanyámékhoz speniterrel meghozták a szenet. Akkor, egy körre, míg az ...