ozekifutó

Ez a betűszó nekem nem sok jót jelent. A banknál is volt egy rosszemlékű számlacsomagom, de a futóversenyek sem sikerültek túl jól. Tavaly (lásd a bejegyzést) az itteni menet végeredmény szerint nem lett rossz, de az emlékeim annál inkább. Igaz, akkor voltam egy edzési mélyponton, magyarán, lustultam, mint állat. 2:09:13-ra tellett akkor. 

Az ideire nem voltak vérmes reményeim, egyszerű teljesítés volt a cél, esetleg hozni a Vivicitta közeli időt. 2:04:46. Szerintem meg is lett volna, ha ideálisak a körülmények. Na, persze semmi nem volt az...

Előző nap éjfél környékén végeztem. Jó kis hosszú, ácsorgásos, fárasztó meló. Ez van, ezt kivédeni nem lehet, ezt dobta a gép. Valószínű, hogy sokat kivett ez belőlem alapból.

Rajt, másnap reggel 8-kor. Értem én, hogy meleg, meg minden, de fú... 5 órát alhattam kb. Na, ez se segített.

Zselék otthon maradtak. Zsibbadt, vén agyam már nem bírja ezt a magas terhelést, hogy megjegyezzen kettőnél több dolgot. Ügyes vagy Szabika, gratula. majd megoldod iso-val, meg banánnal, a befutó előtti koffeinlöket most elmarad, hacsak nem szolgálnak fel valamelyik frissítőponton egy-egy espresso kávét. Neeem, asszem erre nem fogok számítani. 

Na, ennyit az előzményekről, még egy centit sem tettem meg, mégis kb mínusz tíz km hátránnyal indultam. Viszont rendesen bemelegítettem, mondjuk 25 fokban nem volt ez egy nagy harci cselekedet.

Rajt, indulás, három kör, a szokásos. Millió kanyar, fordító, valaki mindig fut szembe. Van egy-két extra ruha, jók lesznek tájékozódási pontnak. Trappolunk, megyünk, futunk, szinte eseménytelen. Liheg az egész városliget. Kerülgetjük a kátyúkat. Bár igaz, gondos kezek feltöltötték homokkal. Hogy puhába forduljon ki a bokád... Leszegett fejjel, erősen koncentrálva futok. "Hajrá Szabi!"-hallom. Riadt csődörként kapom fel a fejem, ki az, aki itt, nekem, szurkol? Ági fut a szembejövő sávban, kb. félórával tart előttem, neki van energiája ilyesmire, hogy másokat biztasson. Köszi! :) De jó, nem vagyok egyedül! (mondom ezt a háromezres tömegben) Ez erőt ad egy kis időre, jó kedvvel rántok le egy fél tányér banánt az asztalról...

Egy kör, kettő, a harmadiknál új dolog. Fárad a lábam. Ilyen csak a maratonon volt, de az is 40 km-nél. Itt ez most nem indokolt! Illetve de. Lásd fentebb, az előzményeknél. Jó, innentől megint lehet szenvedni. Még a célegyenes-sprintről is lemondok (HA-HA), pedig azt külön szeretem : macskakövön pofáraesni jó jel az álmoskönyvek szerint.  Egy zselé segítene...Hoztál? Ja nem. Akkor ennyi. Mi legyen? Szerintem? Fuss így. Ja, ok. Futok. Pontokon kis iso, kis víz. Enyhe banánfeltéttel. Amit egyre nehezebb leküzdeni. Nem vagyok egy hányós típus, de most gondolkodom a váltáson. Még ne, még kibírod... 

Uccsó kanyar előtti egyenes, távolban a Hősök tere. Emlékszem, ez bazi hosszú volt tavaly, a két órábó másfelet itt töltöttem. Most nem, simán ledarálom. Újabb meglepetés.

Célegyenes előtt rámordít kiscsaládom, ebben a pillanatban léptek le a buszról. Hajrá. Köszi :)

Cél, győzelem. Mármint megint magam felett. Idő közepes, lehetne jobb is, rosszabb is. 2:06:50 Lehetne jobb, hisz futottam már jobbat, tavasszal a Vivicitta két perccel jobb volt. De lehetne rosszabb is, pillanatnyi fizikai állapotomat figyelembe véve. Meg meleg is volt...