avagy hullámvasutazni futásban is lehet...
Az eddigi terveim szépen bejöttek, csokorba szedtem 7 félmaratont, volt, amelyiket még élveztem is. Aztán egy kis törést okoztam magamnak a ketóval meg mindenféle bebeszélt okokkal, nem is ment a nyár úgy, ahogy terveztem, egyre nehezebben ment a futás, így fel is függesztettem a futócipőmet egy időre (vagy kampóra?).
Kicsit rátudományoztam az edzésre, vettem pulzusmérőt meg BPA free kulacsot, megmérettem a zónáimat, kikérdeztem a dietetikust, meg vettem egy rekut. Azzal majdnem kinyírtam a futást, mert olyan durva nagyokat kezdtem bringázni (60-100-180-210 km), hogy a futásra nem maradt motiváció.
Aztán jól felfogadtam egy edzőt (ilyenem se volt még), hogy továbblendítsen a motiválatlanság posványos mocsarából. Na, ő szorgalmasan írogatja is a kis feladatokat, kicsi pulzus, easy jogging, lassú tempó. De, heti négy alkalom szigorúan, 30 km átlag, és menni kell, hiába húzogat vissza a kanapéember lustizni, ha kihagyok egyet az pirosan virít az edzésnaplóban, jelezvén, hogy égek, mint állat. Csinálom is, rajzolom szorgalmasan a fartleknél a pulzusgörbéket, mint elsőben a sormintákat. Fogyni még nem sikerült, de biztos eljön az is.
A futás meg olyan, mintha most kezdtem volna, nem tudom, kitől vannak itt az érmek a falamon, el nem tudom képzelni,hogy birkóztam össze ezeket előtte. 
A mostani teljesítményem kb 10 km 1 óra alatt max. Ennél többet mostanában nem futottam, ehhez képest van egy élő nevezésem a Wizzair félmaratonra, egy tervem a SPAR 30 km-re, meg a novemberi maraton. Na, az hogy lesz meg, azt még nem tudom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.