ozekifutó

Már régóta vágytam egy teljes Balatont megkerülő turnéra, egy nap alatt, természetesen, non-stop. Sok-sok elkutyult szervezés után végül a sarkamra álltam, és a McDonalds Bringamánia Tour de Balaton eseményére konkrétan be is neveztem. Rendes tókerülés, szervezők, frissítőpont, minden. Ja, és a fő vonzerő : befutóérem! Kihagyhatatlan.

Pár napra rá tesóm is benevezett, így nem kellett egyedül (persze, a tömegben) menni, jó volt kivel pár szót váltani útközben.

Mivel korai rajt volt, Ajkáról 4 órakor indultunk. Plusz tókerülés, meg onnan haza, szóval 14-15 óra talpon, illetve nyeregben, ez emberes lesz. Ill. én nem nyeregben, csak úgy félig fekve a rekuban :) Időben oda is értünk, bringaösszeszerelés (ezért jó a Jazz, két kerékpár simán befér, összehajtás nélkül - igaz, a tesóm kissé furán ült végig, de szótlanul bírta), rajtszámátvétel, matricázás, csomagok, stb. Mindig félelemmel vegyes csodálattal nézek azokra, akik megjelennek egy kb. kontrás, min húsz éves bringával, feldobják a hátukra a rajtcsomagot, aztán uzsgyi a 200 km-re! Végülis...

A rajt jó hosszú volt, vagy félórán át özönlött ki a tömeg, mi a végéhez csatlakoztunk, ahol már kicsit ritkásabban voltak. Én lefeküdtem szépen és irány Fonyód!

Itt az eső frissítőpont! Kb háromszor annyi jármú, mint egy bringaexpón. Állítólag volt fahéjas csiga (McDonaldsos?), de mi rendesen felkészültük, csak némi vizet vettünk magunkhoz. A sok morgásnak is elejét vettük ezzel, ha a frissítőpontokra számítunk végig, hát elég pöszén néztünk volna a végén... Wc, indulás, Balaton nyugati széle. Még talán az egyik utolsó hangulatos szakasz. Keszthelyen eltévedtünk, senki nem szólt, hogy több bringaút is van itt. Még jó, hogy GPS is volt nálam, hamar visszatereltük magunkat a helyes útra.

Az északi part. Egy jó részét ismertem, vagy bringával, vagy futva már megtettem itt hosszabb szakaszokat. Józsinak mutogattam a maratonfutásomból felelevenedett pontokat. Itt volt az első, a második holtpont, itt a frissítő, itt csaptak hátba, itt rogytam meg, stb. Nagyon élvezhette. A füredi részen fel is ment a pulzusom, a befutó emléke még élénken élt bennem. Tihanynál belefutottunk az aktuális félmaraton versenybe is, futottak a srácok bőszen, gondoltam, hogy kurjantok nekik valami biztatót, de aztán mégse, talán nem esett volna jól...

Füred feltúrva, elterelés, majd vissza a Tagore sétányra, bele a tömegbe. ??? Nem volt vicces, az egyik legnehezebb rész volt.

Keleti part, furcsa hurflik, kerülők, teljesen érthetetlen kitérők. Józsi direkt montoval jött, a kényelem miatt, de nem bánta meg, volt mikor mély homokos szakaszra tereltek, a löszfal tövébe, Rózsi néni szőlején vágtunk át.

Az utolsó frissítőpontokon némi ízesített víz (ISO, aha, ja) meg ízesítetlen között lehetett választani. De pótoltuk, az úgyis mindig fogyóban volt, 20, 30 litert megittunk az úton.

13 óra elteltével visszaértünk Balatonföldvárra. A sorsolás már nagyban ment, lehet, hogy nyertünk valamit, de ezt mi már soha nem tudjuk meg... Az érmet megkaptuk, ez a lényeg. És elmondhatjuk, hogy körbetekertük a Balatont!

Tanulság:

A frissítés nem okozott gondot, a minimumot hozta a szervezés, víz kellett, sok, az volt is. Néha kaja is, de arra már nem is emlékszem, vittünk mindenféle ezirányú energiaforrást, nem kellett külső segítség. A kitáblázás, terelés elsőrangú volt, jól látható jelzések voltak. Csak szigorúan a kerékpárutat követte, így eléggé lassan haladós, kanyargós, le-föl menős, összevissza kacskaringózós lett. Füredet tudnám feledni. A bicikliút nem a szervezők sara, de nekem nagy csalódás volt : Rossz a minősége, sok helyen a benövő fű miatt extra vékony, szembeforgalom már alig fér el, előzni gyakorlatilag lehetetlen. És ez még a hangulatos, különálló utak. Ahol meg beterelnek a sima aszfaltra, az jórészt unalmas, nyaralóházak közti tekerést jelent.

Azért jó volt, egyszer meg kell tenni, de jövőre nem biztos, hogy eljövök...

Tesóm videója az eseményről