ozekifutó

Vasárnapi Geokirándulásunkat a Duna-Tisz csatornánál kezdtük. Igen, van ilyen! Illetve csak terv és egy elkészült 20 km-es szakasz. Állítólag jó lenne a nemzetgazdaságnak, mégse fog megépülni soha. Mindenesetre érdekes sztori itt lehet bővebbet olvasni róla. Kocsival jól megközelítettük, ameddig csak elfértünk, aztán az utolsó háztól kb 50 métert sétálva meg is lett a láda, egy faodúnak álcázva. A láda egy külön fiókban kapott helyet, az odú alján. Egy fokkal jobb, mint a nemes egyszerűséggel az odúba belerakott doboz, ahol a vállalkozó kedvű madár szó szerint lyukra fut, mert nem fér be az odúba... Bár itt meg tavasszal, költéskor jelenthet hihetetlen zavarás a láda aljának nyitogálása, ezt sem viselném jobban idegekkel.

Egy árva horgász próbálkozott a halakkal, látta is, mit csinálunk. Azt gondolta, magát az odút vizsgáljuk. Jelezte, hogy nincs benne madár, de valamit konyíthatott azért az ornitológiához, mert a téli vackolásról beszél, hogy nincs hozzá elég hideg. Még a halaknak sem. Ebben maradtunk...

A második hely egy hosszú egyirányú tanösvény volt három ponttal, a végéről vissza kellett sétálnunk. Jópofák voltak a műmadarak :)

Harmadik láda a Tököli repülőtér. Nem nagyon időztünk itt, mivel a ládát belülről közelítettük, egy túlbuzgó portás már odajött alkalmatlankodni, jelezvén, hogy ez magánterület. Jó, már végeztünk a dobozzal, elmegyünk :)

Utoljára egy dunaparti piknikezőhelyre mentünk, pontosabban csak én, a család többi tagja most az autóban maradt, kicsit felmelegedni. Engem viszont a sárdagasztás után kárpótolt a kilátás, a csendes Duna, A mélyre befutó part az alacsony vízállás miatt, a tiszta folyó, a meghitt nyugalom. Szép hely. A láda elég rafinált, úgy kapod meg a jelszót, ha vizet töltesz a csőbe (azt meg hozni kell a Dunából) befogsz négy lyukat, akkor feljön a kis kapszula. Vicces és ügyes :)