ozekifutó

Egy fatális véletlen folytán felszabadult egy teljes szombati napom. Mivel itt a jó idő, és már rég mozogtam valami kiadósat, gondoltam meglátogatom egy régi álmomat, a Fertő tavat, s megkerülöm biciklivel. A dolog annyira spontán esett, hogy péntek este nézegettem valami használható kerékpárút-javaslatot, és a Google az első találatok között dobta fel a Fertőtekergő egyesület túráját – másnap reggel. Nosza, több se kell, ez kapóra jön. Reggel kilenckor indulnak, addigra simán leérek, onnan meg majd meglátjuk.

Hajnali kelés, kerékpár kiásása a lomok alól. Mert nem a sima, melóbajárós kisbicikli kell ide, hanem az úri muri :  a fekvőbringa dukál! Kicsit lepókhálóztam, ellenőriztem a gumikat (tök lapos, mindkettő), csekkoltam, hogy megfelelő pumpám még mindig nincs, majd rövid imát mormolva elindultam Hegykő irányába. Nem pazaroltam a drága időt holmi műszaki ellenőrzésre, tavaly legutóbb még működött a cucc (asszem), mi baj lehet. Plusz a nevezésben kikötötték a szigorú átvizsgálást a helyszínen. Ha más nem, ott felpumpálom, csak nem engednek el lapos kerékkel… A kocsiba pont befér a bringa, hátsó ülés le, anyósülés tök előre, stoppos most nem jön :-)

Helyszín egyből meglett, sok bicikli már messziről csillog, nagy zenebona, majális hangulat. Ha néhány mozgalmi dal is elhangzana az éterben, tisztára feltolulna édes gyermekkorom. Így csak sima Tankcsapdára kellett bevonulnom a tömegbe.

Nevezés a helyszínen. 7 ezer forint, kicsit borsosnak érzem, de ígéret van minden jóra, startcsomag, frissítőpontok, felvezetés, biztosítás, póló, ajándék, rutyutyu. Feliratkozom, fizetek. Kapok egy rajtszámot, térképet. Gondolom, ha eltévednék (hol, a bolyban?) . Túró rudi. Szuper. Póló? Az sajnos itt már nem jár. Ok, nem nagy veszteség, a különböző események technikai repipólói nagyon komoly teret foglalnak már el a ruhatáramban. Ha éjjel-nappal futnék egy hónapig, akkor se lenne gondom a mosással. Esküszöm, már jobban örülök egy sima pamutpólónak, az legalább jó a kertbe…

Kollégákkal találkozom, örülnek. Komoly bringákkal, nem kevésbé komoly felkészültséggel. Őőő, én is igen. Megpróbálok úgy állni a bringával, hogy ne lássák a pókhálót a küllők között. Idén még nem ültem a cangán…

Start mindjárt. A műszaki vizsga elegánsan kimarad, fogalmam nincs, hol lett volna, de úgy látszik, ezzel csak én törődök. Még jó, hogy a benzinkúton felfuvattam a kerekeket… Na lássuk, el tudok-e még indulni. Első tapasztalat : A rekumbens nem igazán közösségbarát eszköz, viszonylag körülményes vele elindulni, megállni. Mindezt egy folyton mozgásban lévő tömeg közepén, hát, finoman szólva, nem egyszerű. De nem borultam és nem borítottam fel senkit, első akadály sikeresen abszolválva. Második tapasztalat : Lassan, nagyon lassan se tudok menni. Márpedig itt csigalassúsággal indult el a tömeg, nyilván az elindulás dinamikája ilyen, a tömegkerékpározásnak egész más törvényei vannak.

Egyébként bringám elég népszerű, egyetlen fekvőként egyedi színt varázsolok a mezőnybe. Sokan megcsodálják, és rögtön elhangzik a jól ismert klasszikus : Kényelmes? Persze aranyos vagyok, és udvariasan válaszolok, hogy „igen, az”! Nem azt, hogy : „tudod, én szeretem a hosszú utazást némi szenvedéssel fűszerezni, ha fáj és minél kényelmetlenebb, annál jobb!” Mellém gurulnak, érdeklődnek. Ez egy beszélgetős bicikli.

Az út egyhangúságát némi emelkedő-lejtő, kanyar, szőlő és határállomás töri meg. A tónak híre-hamva nincs. Illetve néha felbukkan a távolban egy fehér vitorla, nyilván Katajev is lenyomta már ezt a távot egyszer…

Az első etap hamar megvan, pedig a tó felső szélénél járunk már, Feketeváros. Kicsit furcsa érzés, semmi Mikszáth-os hangulat… Ellepjük a parkolót, vagyunk vagy ötszázan. Frissítés, juhé! Víz, pogácsa. Némi kakaós csiga, banán. Szuper. Vécé, töltekezés. A bicóm viszont fékez folyamatosan, hátul. Jó, így is letekerhetem, Michelisz Norbi is mindig kap büntetősúlyokat, de cuccnak biztos nem tesz jót a folyamatos súrlódás. Peti észreveszi, hogy a lánc-felfogatás tolja befelé a fékkart, kicsit lazítunk és állítunk, máris csúcsformában a kerékpár. 30 perc pihenő, indulás tovább.

Zúzunk. Az útvonal egyre eseménytelenebb, néhol poros mellékutakra tévedünk, újabb rekus felfedezés : én jobban nyelem a port. A sebességet viszont simán tudom tartani a többiekkel, bár a hátsó fertályban kerekezek, nem kell rám várni. Tapasztalat IV.: Dombnak felfelé lehagy jószerivel mindenki, síkon egyenrangú vagyok, lejtőn viszont… Blazírt fejjel húzok el a mezőny java része mellett. Meglepetés, hogy egy idős hölgyemény rendre beelőz egy simának tűnő bringával, laza tekeréssel. Mígnem a finom zümmögés elárulja őkelmét, elektromos kerékpáron ül, ja, így könnyű. Bár neki is végig kell ülnie a nyeregben azt a 8-9 órát… Sokadik tapasztalat : 100 km után, ahogy elnézem, egyre többen fészkelődnek az üléseikben. Mintha az a nyereg rossz helyen lenne. Ülnek jobb oldalon, baloldalon, állnak, fekszenek, ami módozat menet közben csak lehetséges. Értetlenül nézem ezt a szenvedést…

Frissítőpont. Friss pogácsa, víz. Némi répa. Igazán nem vagyok egy nagy gourmand, de az egész napot, melegben tekeréssel, pogi-víz kombóval elég spártainak érzem. A gyomrom kezd is tiltakozni, egy alma vagy tea jólesne.

Újabb etap, egyre rövidülnek a távok a frissítőpontok között. Most némi nádsusogás töri meg a csendet,  illetve egy helyi osztrák úr, akinek sok ez a szembeforgalom. Kicsit elveszti a türelmét, valamit ordít, sajna, itt senki nem beszél németül…

Út mentén tábla, vigyázz, kislibák! És tényleg, több libacsalád is kijön az út mellé táplálkozni, s ránk pont olyan dühösek, mint az iménti úr. Ki érti ezt?

Egy-egy hevenyészett biciklis büféállomás mellett is elrobogunk, a helyiek is gondolnak a frissítésre. Magyarokra is gondolnak, Google-fordított ártábla : Spritzer = Fröcskölés. Nem tudom, mit kapnék… Talán nyakon öntenek szódás borral?

Frissítőpont : pogácsa, víz. Nem kell. Párizsis zsömle? Az nincs.

Utolsó szakasz. Itt már egyértelműen előnyben vagyok. A többség már a túra végét kívánja, én most kezdek belejönni.  A fekvő még most is kényelmes, csak tekerni kell. Szépen becsorgunk a célba, porosan, izzadtan, fáradtan, egyesek sajgó testrészekkel, mások fitten és üdén J Már rotyog a gulyás. Én már nem várom meg, még ma haza is kell érni. Így megúszom a zuhét is.

Jó mulatság volt, köszönöm. Au revoir!