ozekifutó

Idén először indultam a második alkalommal megrendezett Pápai Félmaratonon. Az ok egyszerű : a közeli Ajkáról származom, innen csak pár km, nem kell túl nagy infrastruktúra-szervezés, másrészt ide jártam középiskolába, jólesik egy kis nosztalgiázás.

Kora reggeli érkezés, érdekes volt látni, hogy a Fő tér, mióta utoljára láttam, már csak gyalogosan járható és sokkal szebb lett. Már gyűlt a tömeg, ami egy ilyen méretű versenynél, kb 300 ember. Kicsit meg is szeppentem, én jobb szeretem a nagyobb eseményeket, ahol jól meg tudok bújni a mezőny farkában, le is futottad, de mégse vagy utolsó. Ide viszont csak szinte kizárólag tapasztalt, profi futók jönnek, akik tényleg versenyezni akarnak! Tavaly jártam így Ajkán, hogy a kényelmes tempómat hamar el kellett felejtenem, mert mindenki futott...

Rajt a Fő téren, ami nincs meg pontosan, milyen eszközzel történt, csak azt észleltem, hogy elindult a kis csapatunk. Tényleg idegesítően maroknyinak tűnt a mezőny, ha ezek engem itthagynak, villámgyorsan leégek. Nem volt rajtszámcsip, hanem a cipőre kellett tenni egy nyomkövetőt, végülis mindegy, csak mérjen. Indulás, Várkert, szép emlékek, tinirandik, hosszú romantikus séták, örök szerelmek, egy-egy nyáron akár hetente új :) Most szerelemről szó sincs, tempós iram, kapaszkodok, legalább a helyi zöldséges nénivel kéne tartanom a tempót.

Piszok meleg van, át kéne gondolnom ezeket a nyári versenyeket. Lubics Szilvire gondolok, aki a 40 fokos Halálvölgyön indul. Itt csak 30 van, igaz jó párás. Kedves a pályavezetés, kicsit esetleges, de nem vészes a pályatartás, mindig halad valaki előttem. A várkert után kis erdei-mezei ösvény, aztán házak közé be, fordító-frissítő. De jó, ez jólesik, nyakalom a vizet. Meleg van. Vissza egy egyenesen, hát mit monjak, közút. Nincs lezárva, opcionális, hogy az úttesten futsz, ahol kocsik járnak, vagy a járdán, ahol meglepetésszerűen bukkanhat ki bármikor egy babakocsis támadó valamelyik kapualjból. Kis kalandelem, csak az izgalom végett. Jó két-három kilométeres szakasz, a végén szupi kis emelkedő. Egy kör megvan. Még kettő lesz...

Második etap, már ismert vonalvezetés, várkert, kiserdő, házak. Bácsi lép ki az ajtó, hozza le a szemetet. Furán néz. Kik ezek, mit futnak itt? Tornaóra hétvégén? Nem állok le felvilágosítani. Egyre melegebb és párásabb az idő, sötét felhő gomolyodik fölénk. Talán megússzuk. Fordító, hosszú egyenes, emelkedő. Még ezt is futva teljesítem, harmadjára már nem lesz vidám menet.

Uccsó kör. A strandnál elkap az eső. Most már nemcsak mi futunk, mindenki menedéket keres. Leszakad egy kisebb trópusi ciklon. Kiserdő, az ösvény most jó saras, ottegyefene... Fordító, frissítő, szegények, ők is áznak. Nekik se jó. A célegyenesre eláll az eső, kisüt a nap, meg is száradok, majdnem. Mert azért izzadok, ne felejtsük el. Meg a cipőm is kellemesen cuppog. Emelkedő, befutó, éljen. Kaptam egy fa-érmet, na, még ilyen se volt. Ha kellene, adnának kettőt. Nem kell.

Jó volt, érdekes volt egy régről ismert helyen futni. De így, nyári hőségben nem annyira kellemes, ezt még át kell gondolnom, július-augusztus skippelhető legyen a jövőre nézve. Épp elég edzeni ilyen melegben.