ozekifutó

Születésnap. 47. Hagyományos ünneplés helyett most az új hóbortom (ha valaki még nem tudja : a futás) került megint előtérbe. Hétvége szabad, irány Siófok, BalatonMaraton három részletben. A márciusi rendes maratonra ez talán ad egy kis kóstolót. Igaz ez kiporciózott, nem lédig, de mégis, összeadjuk a sok kicsit, a végén meglátjuk mennyire fogy el a kakaó.

Nyitány. 3 verseny, mennyi ruha kell? Télen, hidegben. Szél biztos lesz a parton, mindenem mindig átizzad, kell három tartalék mindenből. Sapka, sál. Kesztyű. Nemes egyszerűséggel kiürítettem a futóruha polcokat, levittem minden használhatót, még cipőből is vittem kettőt, biztos, ami biztos. Energiazselék, magnézium, szőlőcukor, iso. Mellpánt, csuklópánt, fejpánt. Kényszerzubbony. Ha csináltam volna outfit-fotót, csak panoráma módban ment volna.

Első tétel. Allegro. 14 km. Terv? Van! Jó gyorsan! Rövid, de mégis azért húzós táv, ezt még frissen, fitten kéne futni. Kis matek : ha a félmaratont 2 óra alatt szeretném letudni, az 5:42-es pace, visszaszorozva 1 óra 24 perc ezen a távon. Ez jó, ezt tudom figyelni, ez alatt kell beérni, akkor kemény csávó vagyok. És akkor januárban a Zúzmarán is ezt kell futnom, csak egy kicsit tovább :)

Rajt. Atyavilág, megint. Egy éve futkorászok még csak ilyen versenyeken, de már úgy érzem, hogy rengetegszer volt ilyenben részem. És tök jó. Most végre tisztességesen be is melegítek, kicsit csípős az idő (milyen legyen novemberben). Hátulról megközelítem a rajtzóna végét, kicsit előrefurakodok, nincsenek olyan sokan. A rendes rajthoz képest nincs egy perc és mi is indulunk, szuper, a befutónál a nagy óra közel pontos időt mutat majd :)

Ilyenkor mindig jól meglódul a tömeg, hozzám képest túl gyorsan, de mivel a végén vagyok, muszáj menni, hacsak nem akarok utolsó lenni. De nem szeretek mindjárt az elején loholni.

Mostanra kristályosodott víztisztaságúra a stílusom. Csendes, nyugodt kezdés, erőbeosztás kb. a feléig (semmi hősködés, max. nagymamák előzgetése), onnantól folyamatos gyorsulás, vége 3-4 km pedig full gázon a maradék energia maximális felhasználása. Így aztán nem is volt kialakult csoportom, akiket követni tudtam volna, az egész táv arról szólt, hogy mindig előztem valakit...

Eltekintve, hogy a viszonylag gyors kezdéstől jól elkezdett fájni mindkét vádlim, 3-4 km-ig csak vonszoltam magam, a tervezett idő felett sokkal. Aztán bevillant, hogy hoztam valami szőlőcukros-magnéziumos izét, gyorsan elmajszoltam egyet. Erre megenyhült a futómű is, a mozgásom most már nyomokban emlékeztetett egy futóéra. Igyekeznem kellett, hogy behozzam a hátrányt, a második kör elején sikerült is beállítanom az 5:42-es átlagot, onnan már csak tartani kellett. Jól ment, a távolban feltűnt a cél is. Ilyenkor akaratlanul is begyorsul az ember, itt már mindegy, a végére jól kifutja magát. Én is. Berohantam a célba, ami nem az volt, csak egy extra kapu, a befutó még plusz 500 méter a kanyar után. Ajjaj. Gyorsan valami energiát szereztem hitelbe, azzal bevitorláztam a valós kapuba. 1 óra 20 perc, terven felül, klafa.

Intermezzo.  Köztes időben elrobogtam a szállásra, ami majdnem meghiúsult. Pénzautomatából szerettem volna némi előleget szerezni, de valamilyen agyi rövidzárlat következtében elfelejtettem a PIN kódomat (nem hoztam Cavintont), úgyhogy harmadik próbálkozásra szépen el is nyelte a kártyámat a gép, mint a Maelström örvénye... Nagy nehezen tudtam összekaparni minden aprómat, hogy a szállást kifizessem.

Második tétel. Andante. 7 km. Este van már, négy óra, ég a világ a boltba. Semmi vadulás, lazán, komótosan, holnap is lesz nap. Csavargás a sötét téli esti Siófok utcáin, hidegben, izzadtan. Nincs annál jobb. 46 perc.

Harmadik tétel. Finale. Crescendo. 21 km. Vasárnap, félmaraton, hát ide biztosan kell egy terv. Egy jó terv, mint az Olsen bandának. Jó. Mondjuk, fussuk végig lazán. Hát, ez nem terv. Valami konkrétabb? Ok, vegyük az eddigi legjobb időmet: 2 óra 7 perc, ha azt megdöntöm, nekem már jó. 6:00 pace, jó kerek, az órán jól kivehető még futás közben is akár párás, vérben forgó szemekkel is.

Reggel meglepően fittnek érzem magam, de sejtem, hogy csalóka ez, a tegnapi táv valahol ott kucorog bennem, csak arra kell figyelni, minél később jöjjön elő a számlával.

Megint rajt, mint egy örökösen ismétlődő álom - hullámzó, ugráló hátak között várva a jelre. Sokan vannak, izgatottak, én meg csak egykedvűen állok a tömegben - hja kérem, nekem ez már a harmadik...

Elrajtolunk, futunk. Futunk. Futunk. A 6-os átlagsebességet kell elérnem. Nézem az órámat. 6:10, 6:05, 6:02... A tervezett tempó, mint egy műnyúl, rohan előttem, én meg kivénhedt vadászkutyaként próbálom elérni. Egy kör lemegy lassan, nyúlik a mezőny. Célegyenes vége felé ismerős arc bukkan fel. Edző bá! Hahó! Integet, megismer még, ez jó jel. Remélem, jövőre már nagy táblát is hoz, mint a Forma-1-ben. Mivel irtózatos sebességgel robogok, de mégis szeretném informálni, megpróbálom egy szóba sűríteni, mi történt eddig, mire számítok a következő körben, mi volt a tervem és ehhez képest szerintem ez hogy fog sikerülni : "Gyorsulok!" - közlöm a jó hírt. Ahogy elhagyom, annak rendje-módja szerint ki is megy az erőm, kifogyott a szusz. Kész.

A Vissza a jövőbe 3.-ban van egy jelenet, amikor a doki szép sorban beadagol a mozdony kazánjába egy-egy extra töltetet, hogy az felgyorsuljon 88 mérföldre. Nekem is itt sorakoznak az energiazselék, itt az időtök srácok! Kis matek megint : Hogy osszunk el négy zselét egyenletesen. Az ismeretlen az egyenletben, hogy mikor fulladok le. Ill. már nem az, mert az most van, 12 km-nél. Hamm. És gyorsulok, mint a filmben a mozdony. Meg úgyis nézek ki. Esek széjjel.

Utolsó harmad, előzgetek rendületlenül. Kezdek megborulni, már egy hattyút figyelek, mikor érem utol. Leelőzöm őt is. Semmi nem állíthat meg. Maximum egy frissítőpont. Jók ezek a téli futamok, torkodra fagy az iso. Menjünk tovább. Egyre nehezebb elindulni. Aztán már csak 3 km. Kész. Itt már plutóniumot is ehetnék, az se segítene.

Jön egy szurkolói szakasz, beszűkül az út, kétoldalt sok ember, hangzavar. Tiszta Tour de France. És hihetetlenül jól esik, erőt ad. Kanyar, célegyenes. Már látom a kaput. Rohadt messze van. Már nem gyorsulok, megpróbálom túlélni. Beértem. Érem. Befutócsomag. A harmadik Horálky a hétvégén. 2 óra 6 perc. Csúcs. Sőt, csúcsok.

Jó volt, persze. Ha részletekben is, de lefutottam a maratont, két távon rekordot döntve. Össz.idő : 04:14:06 Szuper születésnap!