Kevés szó lesz most, inkább képeket ragasztok ide, lazább szerkezetű írás következik.
Először is, el kezdtem szemezgetni az Intersport terepfutással. Tetszik. Nov 6, két héttel a Balaton előtt. A rajt itt lesz a közelben, a befutó akár nálunk is lehetne. Van benne szint - ettől terep - meg a jóféle félmaratoni táv, amit én már csípőből, ugye...
Egyik nap meg is néztem magamnak a Kevély egy részét, kb itt fog menni a táv melós része. Nem sokszor húzok erdőbe bakancs helyett futócipőt, és induláskor még nem is voltam teljesen biztos benne, hogy helyesen döntöttem. Köves talaj, bokafordító sziklák, jaj nekem. Emiatt aztán ezeken a részeken különösen óvatosan közlekedtem, emelkedőkön visszafogottan, mászósan, ahogy szoktam a túrákon. Viszont a síkabb részeken bizseregni kezdett a cipő, nem tudtam ellenállni a lehetőségnek, szépen kocogva kezdtem, aztán a vége felé, lefelé már jó kis haladósra vettem az iramot. Persze, csínján - még frissen emlékeimben él a Hármashatár-hegyi terepen az a gyökér, ami miatt közelebbről is szemügyre vehettem a friss erdei harmatot a fűben... De jó lett, egy 10 km-es kört másfél óra alatt lesétáltam, ez számomra is meglepő volt. És egy tanulság : ilyenkor nem kell vízzel és sok-sok kajával tömött hátizsákot vinni...
Találtam az edzéseimről egy jó kis grafikont, amin jól látszik, mióta csinálom komolyabban (többet/sűrűbben/változatosabban), meg milyen durva kihagyásaim voltak előtte :
Végül a művészet. A levezető futásokat rajzolással töltöm :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.