ozekifutó

Valami elromlott. Most nem megy, sehogy.

Előzmények :

A K&H lesújtó eredménye nem tett rám túl jó hatást. Mi lehet a gond? Híztam - ok, kezdjük a ketót! 78-80 kg-ig meg se állok. Fáradtság - ó, ez könnyen leküzdhető, hát pihenek! Azaz, nem futok jó sokáig. Aha, ez nyerő technikának hangzik... Meg lehet, hogy túl lassan is futok edzéseken, attól is fáradhatok. Meg túledzettem magam, ezért nincs kedvem se futni. (ebben annyi részigazság lehet, hogy valóban sokat nyomtam, Oscar bácsi meg nem gyütt, azaz nulla eredmény, csak visszaesés, na ez visszavetett a lelkesedésemből)

Szóval Szabolcs edző bá gyártott nekem egy durva nagy zöldségmaszlagot, amit be is hasítottam magamnak, ez így van, jó lesz ez. Edzés szinte nuku (max.heti egy) meg ketózás. Ami sokak rosszallása ellenére nem ördögtől való, nekem bevált módszer, csak amíg átállsz (6-8 hét) addig fosgyenge vagy. Mer ugye enné a szöveted a szenet, ami meg nincs, ugye - ketó meg nincs nagyon még helyette, ami van, azzal meg még nem nagyon tud mit kezdeni... A vicces rész, amit az agyad okoz magának a szénhidrátmegvonás miatt, már csak hab a tortán. (pl. felejtsd el a rövidtávú memóriát :)

Hát, ezzel a király koncepcióval vágtam bele a következő félmaratonba.

Terv : az volt! Megvan a vadiúj pulzusmérő, csúcs! Az okosórám úgyis okos, ő már kiszámolta a zónáimat, szépen ahhoz tartom magam, max. 2-es zóna, jó az nekem, elkocogok vele. Puff egy pofon mindjárt a rajtnál. Az órám a megadott paraméterek alapján az ötvenéves terhes konyhásnéni és a vidám hetvenes filmesztéta közé lőhette be a pulzuszónáimat, mert rögtön a rajt után a 4-esbe libbent a mérő, de ez nem tartott sokáig, hamar felkúszott az ötösbe... Ezt jelenti a 165-ös átlag bpm nála... Kettes zónám iránti vonzalmam immár elillant, hagytam is a francba, visszatértem a régi jó pace figyelgetéssel. Puff kettő. 6:10, 6:30, 7:00 - szépen csorgott felfele. Na ez is feldobott. Mindegy, akkor csak fussunk. Mérhetetlen kreatív elmém ebben az állapotban még kipasszírozott magából egy zs-tervet : ne legyek utolsó... (zs terv/b 15 km-nél: egyáltalán célba érjek...)

Na de kezdjük az elején! Balázzsal, Vikivel, jó hangulatban, mit sem sejtve érkeztünk a helyszínre. Balázs csak kísért,  Vikivel meg együtt terveztem futni (ha-ha, persze, kb egy km-t, aztán jeleztem neki, hogy ez most nem én vagyok, nyugodtan hagyjon le)

Ja, az indulás, még Pesten! Felvettem Balázst, Vikit, minden megvan? Mehetünk! Margit-hídnál mondja Bazsi Vikinek : "Jó a cipőd!" Hmm, ja, jó az enyém is - mondom magamban - ott tartom a teraszon, most is ott figyel...Vissza! Nagy mák, hogy még időben eszembe jutott, durva lett volna CROCS papucsban lenyomni. Persze a Vikinek is eszébe jutott, hogy a pulzusmérője maradt otthon, azért is szépen beugrottunk... Így egy laza egy órás csúszással el is indultunk újra... De nagy probléma nem volt, leértünk időben, parkolással, (Kell fizetni? Nem kell? Mittudomén, fizetek! Ki fizet? Levonjuk vagy hozzáadjuk?) nyugodt átöltözéssel, pólóm kiröhögésével, gyors 20 perces sminkkel, háromszori pisiléssel (+mindannyiszori sorbanállással), pont hogy épp odaértünk a startra :)

 Start a már fentebb leírt jó hangulatban és iszonyú hőségben zajlott. Szomjazás alap. Frissítőpont! Mit igyak? Hát iso! Ok. Hű, de szomcsi vagyok iszok még kettőt! Jó! Na fussunk. Egy liter vízzel a hasamban... Jó érzés... De volt szivacs is, locsoltam bőszen a fejemre a vizet, valami régi maratonos közvetítésben így láttam a nagyoktól. Már rég ki akartam próbálni, hát tessék, ez is megvolt, kihúzhatom a bakancslistámról. Profi módon sokáig szorongattam, hogy később is tudjak locsolni, jó is volt, csak mire kiürült és dobtam volna elfele, a szurkoló tömeg jól besűrűsödött, mint a Tour de France hegyi szakaszain. Most hova tegyem? Mégse dobhatok egy szivacsot az emberek közé. Aztán feltűnt Balázs...

Meglepetésemre a saját tesómat is sikerült a tömegben utolérnem, ő a 10 km-t választotta. Jó volt így találkozni, spontán, jókat fotózkodtunk, nagyon szép képek sikerültek.

Kicsit kocogtunk együtt, kérdezte, hogy ő fut most gyorsan, vagy én lassan? Mondtam, hogy én lassítottam (azt már nem tettem hozzá, hogy azért, hogy némi levegőhöz jussak...)

Ipari mennyiségű erőzselét pakoltam 5-10-15 km-es magamhozvétellel tervezve. Aztán az 5 km korainak tűnt, 12-nél fröccsentettem arcomba az elsőt, így aztán utána már nem unatkoztam, számolgathattam, hogy ezt a tűpontossággal kidolgozott matematikai képletet hogy számoljam át erre az új helyzetre. Asszem 15-nél meg 18-nál dobtam be a többit. Természetesen jó távol a frissítőponttól, hogy az  ragacsos savas-édes műanyag-íz minél tovább kitartson.

Tetszett a pálya, kb 50 emelkedő volt benne, 600 kanyar és hurfli, jó esetben autófényszóróval kivilágított pontok, de a girbegurba hepehupás földutas részen már semmi se, töksötétben fuss. Kösz. A kedvencem egy rövid szakasz végén egy kb egyméteres oszlop az út közepén, rádobva egy fényvisszaverő mellény. A töksötétben! Házaknál a gyerekek puszta kedvességből vízipuskáztak, vicces volt. 12 km környékén beér egy nő, én kb épp feladni készülök. "Hányadik? -kérdezi. Első. Mi, a kör? Nem, hányadik félmaraton? Ja az! A hetedik. Ó de profi vagy! Nekem még csak ez az első!" Majd otthagy...

18 km, a huszansokadik holtpont. Már nem is tudom mi van, nézem az arcokat, emberek söröznek, párás oldalú poharakból kortyolgatják italukat, nevetgélnek, megy az olasz-német meccs, Gundi a kommentátor, 0-0, ott is futnak a bolondok. Már bele-belesétálok az emelkedőkbe, csuda vigye, már a büszkeségem is elhagytam valahol. Csak érjek be, a célvonalon kifekszem...Egy szűkűlő tudat illusztrálása

Beértem. Nem fekszem ki, odébb taszajtanak, nincs is hely a nagyhalálra. Még ezt is rosszul terveztem.

Érem. Giga szarul vagyok. Viki már a célban megszáradva. Szerinte is szarul vagyok. Víz? Jöhet. Iso? Az is. Banán. Mi van még? Kóla. Nem ittam húsz éve, ennél rosszabbul már úgyse lehetek, jöhet. Kb hét liter folyadék után eszembe jut, hogy ha már nem melegítettem (naná, már megint) legalább nyújtsak le. Sikerül hányás nélkül abszolválnom, ez jelentheti azt, hogy kezdek jobban lenni. Még egy kicsit ledőlök a fűre, hogy aztán ne tudjak felkelni. Ruhatárban két csomag van, a Vikié meg az enyém. Legalább nem kell sorban állni. Ahogy átvesszük már el is tűntek a ruhatárosok, bontják a sátrat. Az öltözősátrat szó szerint a Viki feje fölül szedik össze. Fürdés a Balatonban felejtős, jön a vihar. Kösz. Sósan, izzadtan vezethetek haza még két órát.

Tanulság :

• 1. pulzuszónát pontosan belőni,
• 2. ketóra fájdalommentesen átállni (lehetőleg nem azonnal ráfutni egy félmaratont, hülye)
• 3. kicsit korszerűbb edzésterv kell
• 4. soha többet nem futok kőműves-pólóban...

Végezetül két kép Vikitől - előtte:Némi félelemmel vegyes bizonytalanság ül az arcomon

utána:ez asszem mindent elárul...

Adatok, térkép