ozekifutó

futok, írok, fotózok...

25 km, 6:31 pace

ambassador_club_budapest_25_ev.png

Az edzésnaptárban 22 km szerepelt, de úgy gondoltam ezt bátran megfejelhetem még 3-mal. Így az új távolsági rekord egy rendes kerek szám :)

Arról nem is beszélve, hogy lazáztam előző héten, az időhiány meg a sok meló nem kedvezett, este meg már soha nincs kedvem lemenni, próbáltam, fáradtan egész más futni. Nekem a reggel jön be, lehetőleg éhgyomorra :)

Terv nem volt,

fussam le azt kész. Ha viszonylag jó tempó lesz, mondjuk 7-en belül, az már jó. Ezek az ismeretlen területre evezések mindig óvatosságra intenek, nem gyártok nagy terveket, legyen meg, oszt örülünk.

Jó hideg volt, 5 fok körül, én sem öltöztem túl magamat, de 1 km után már nem volt rossz. A vádlim jól be volt állva, annak kellet vagy 2-3 kili, mire bemelegedett, onnantól jó volt, semmi panasz. Sapka helyett kendőt tettem, azt a csőformájút, nagyon bevált, könnyű, gyorsan szárad, nem hűti vizesen a fejemet, mint a többi sapka. Ez marad.

Berni jött velem bringával, már az elején rendesen fázott, de elkísért végig, respect. ISO ital nem volt itthon, sima vizet higítottam kis almalével, ez volt a folyadék, banán és csoki a szilárd cucc,plusz egy energiazselé.

Jól haladtunk, most a pomázi bekötőnél még továbbmentünk, a szentendrei kerékpárúton úgy 2-3 km volt a fordulóig. Odafelé 12,5 - teljesen panaszmentes voltam, minden ok. 15-nél aztán bejelzett a térdem (úgy látszik ez má

r így lesz), egy kicsit későbba bokám, szokásos. Ittam, elmúlt, de jött egy holtpont rögtön utána, ami nem pontszerű, inkább rámpa. Evés-ivás után ez is elmúlt, 21-ig jól haladtam, nem estem szét. Utána aztán, mint a merülő akku, meredeken zuhant a teljesítményem, kb 7-es pace-el vánszorogtam, ahogy leértünk a gátról 22 km-nél egy nagyobb, egész bal-lábnyi görcs kerített hatalmába. Gyors vízvétel után jobb lett. Az utolsó kilométeren aztán hazaküldtem a szétfagyott Bernit, én meg egy kicsit erősebb tempóval fejeztem be. Próbáltam visszatornázni 6:30-ra az átlagot, de már nem ment. 

 

Jól elfáradtam, alig éltem a végén, de a nyújtás után valahogy úgy éreztem, hogy lenne bennem még... Azt hiszem, ez is jó dolog, hogy mindig marad bennem egy kis km-éhség :)

Térkép és adatok

A bejegyzés trackback címe:

https://ozekifuto.blog.hu/api/trackback/id/tr688506750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Leírás

Pár éve, egy barátommal elkezdtem konditerembe járni, hogy ledobjam végre a rajtam lévő sertésjelmezt. Edzés végén mindig volt egy kis "kardió", gépen futkorásztunk. Később vettem egy rendes futócipőt, amit persze ki kellett a szabadban is próbálni, ami annyira megtetszett, hogy azóta már csak a futást nyomom, edzek heti 4-et, és mindenféle versenyekre járok. Bekattantam. És egyvalamire rájöttem : minél hosszabb, annál jobb :-) Fékezhetetlen kreativitásom viszont nem merül ki kizárólag száraz futóadatok tömör prezentációjával. Reneszánsz emberként időnként ellenállhatatlan késztetést érzek más művészeti ágakban való próbálkozásaimat is átpasszírozni a nyájas olvasó érzékszervein. Ám lehet, hogy még így sem sikerül bejutnom a halhatatlanok csarnokába...

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása