Úgy indultam el, hogy kb 6:00-6:11 között lenne jó tartani az iramot. Ez már a hétvégi félmaratonra is szól, ha ezt 17-en tudom tartani, akkor oda is jó lesz. Könnyen ment az első pár kilométer, simán tudtam tartani a hatost, majdhogynem kényelmesen. Kicsit aggódtam, hogy erős lesz, de gondoltam, ha fáradok, még mindig benne tudok maradni a kitűzött zónában. aztán így maradtam. Ha nem is volt túl kellemes, de kivitelezhetőnek tűnt végig ezt a tempót tartani. 11 km-nél volt egy kis gond, a combjaim elfáradtak. Nem tudom, hogyan, de folytattam, és jól tettem, mert ez elmúlt, a gát hosszú egyenesén már nem volt gond.
Csöpögött az eső, mikor elindultam, de hamar elállt. Ez nem zavart, viszont az egyre nagyobb sár kezd idegesíteni. Muszáj vagyok a betonon futni emiatt, azt meg a térdem nem szereti... A gáton odafelé lenn maradtam az oldalában. A jobb oldalon van egy ösvény, amit használni szoktam, ott végig sáros volt, de a bal oldal még kitaposatlan terület elég jó volt. Kicsit bukdácsoltam, de mégse betonon.
Evés-ivás: Vittem magammal egy 7 dl-est izotóniás italt, azt 2-4 km-ént kortyolgattam. Plusz egy "energia"-csokit, ami sima csokival bevont müzliszelet volt. Ki is próbáltam, de ahogy beleharaptam, a müzlirész gabonapelyhei szétszóródtak a számban, amit lehetetlen volt egyszerre lenyelni, viszont istenien letüdőztem. Jó kis krákogás-harákolás lett belőle, pont 10 körül, mikor kezdtem kifogyni, és még ez is elvitt egy kis energiát. Felejtős.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.