ozekifutó

futok, írok, fotózok...

7 km 5:44 pace

Hózúzmara vagy mi esett mikor elindultam, de elállt. Nem mintha zavart volna, esőben is szeretek futni. 2-3 fok lehetett, de ezt kb a bemelegítés közepéig éreztem, onnantól teljesen jó volt a hőérzetem.

2 km bemelegítő km, majd 3 gyorsabb, aztán újabb 2 km levezető. A kezdő km-ek elég gyorsra (6.00) sikerültek, mire eljutottam a 2 km-ig, már majdnem fáradtnak éreztem magam :) Próbáltam bemérni, mi az a legnagyobb sebesség, amit tartani tudok majd 3 km-en keresztül, még meghalás nélkül. Olyan 5:35-re gondoltam. Gyakorlatlanságomat e téren mi sem fejezi ki jobban, hogy jobbára 5:05 - 5:15-öket futottam, tehát jóval gyorsabban a saccoltnál. Igaz, a végét meg is szenvedtem, két holtpontból a másodikon alig bírtam átszenvedni, kb 400 méterrel a gyors szakasz vége előtt, de csak sikerült. A levezetés is viszonylag gyors maradt, kb. 6-os átlagot mentem.

Elfáradtam. Nem úgy, mint a 18 km-nél, amit még két napig éreztem. Itt csak félóra, vagy még annyi sem kellett, mire visszaértem a rendes kerékvágásba, de abban pillanatban, a megálláskor hasonló volt.

Lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem futottam le kedden a 8 km-t, de aznap nem volt lehetőségem, másnap meg a gyerek lett beteg. Éreztem, hogy hétfőn kellett volna lefutnom... Plusz, minél többet hagyok ki, érzem, hogy annál nehezebb visszarázódni. Ha rendesen, rendszeresen nyomom, meg se érzem. Muszáj lesz a 8 km-t is letolnom a hétvégi 19 előtt, annál könnyebb lesz. Amit meg át kell tennem hétfőre...

Térkép és adatok

A bejegyzés trackback címe:

https://ozekifuto.blog.hu/api/trackback/id/tr468180060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Leírás

Pár éve, egy barátommal elkezdtem konditerembe járni, hogy ledobjam végre a rajtam lévő sertésjelmezt. Edzés végén mindig volt egy kis "kardió", gépen futkorásztunk. Később vettem egy rendes futócipőt, amit persze ki kellett a szabadban is próbálni, ami annyira megtetszett, hogy azóta már csak a futást nyomom, edzek heti 4-et, és mindenféle versenyekre járok. Bekattantam. És egyvalamire rájöttem : minél hosszabb, annál jobb :-) Fékezhetetlen kreativitásom viszont nem merül ki kizárólag száraz futóadatok tömör prezentációjával. Reneszánsz emberként időnként ellenállhatatlan késztetést érzek más művészeti ágakban való próbálkozásaimat is átpasszírozni a nyájas olvasó érzékszervein. Ám lehet, hogy még így sem sikerül bejutnom a halhatatlanok csarnokába...

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása