Két hét eltelt a maraton óta, fáradtság a múlté, illene most már egy jót versenyezni. Vagy nem. Mindegy, a Vivicitta itt van, be van fizetve, befutóérem, maratonmánia, stb, fussuk le. Persze, szigorúan lazán, edzőnek megígértem, én leszek a záróbusz felvezetője, egy-két bóját felszedek, teszek-veszek... Nem szabad túlpörögni, öreg vagyok én már ezekhez, csak szolidan, sérülésmentesen.
Nincs is terv, örömfutás lesz, jó idő, sok barát, ismerős van kinn, el leszünk itt. Rajt jó hátulról, 5-ös zóna 6-6:30-as tempó. Éppen jó. Kicsit azért furakodok, mégse a tök legvégéről kezdjem, hátha kell valakit kerülgetni, a Andrássy se túl széles, legalább addig ne kerüljek hátrányba (nagyon). Bár nem tudom, mit versenyzek itt hátul, elég lesz lefutni, túlélni, ennyi.
Rajt. Nem nekem, az elejének. Innentől még egy kis idő, míg sorra kerülök. Kb húsz perc. Ekkorra az eleje már valahol a Lágymányosi-hídnál frissít egy romkocsmában. Na odaérünk mi is, (nem Lágymányosra, csak a nagykapuhoz) indulás. Telefon, óra izzít, minden kütyü beindítva, kéne még valami, zseblámpa, iránytű, hurkatöltő. Telefon is, óra is rögzíti a telemetriát, profi vagyok, egy kütyü nem kütyü, naná. Csak most hirtelen kell az összes. Húsz percig várakozol, aztán másodpercek alatt indíts el mindent... Meg fuss. Na mindegy, elindulunk, nem rohanunk, szép komótosan kocogunk a Hősök terén, a nagy királyaink hátsó fertályai árnyékában. És már bömböl is a zene, DJ Dominick vár a szokott helyen, tolja a disco-t. Király, csörögnék is, de most más dolgom van, megy itt ez a sok nép, mennék kicsit velük, hadd haladjon a sor. Bekanyarodunk az Andrássy-ra, mosolygok, itt még soha nem sikerült egy lendülettel átjutnom, igaz eddig csak kocsival próbáltam, forgalomban. Jó hosszú egyenes, most nem is tömörödik, miénk az egész szélessége, lehet haladni. Egy gyalogos nem bírja cérnával, át akar menni a zebrán. Végülis igaza van, itt neki van elsőbbsége. Csak mi nem nézzük még lámpát se, bocs. Mint a flippergolyó, pattog rendesen a sűrűjében, a kedvesen mosolygó futók az édesanyjáról értekeznek, ő meg a miénkről. Hangulatos, jó kis futam ez.
Órámra pillantok, csak úgy a miheztartás végett. "No GPS signal" Itt, a Kodály köröndön. Ez most nem volt szép. Sőt kifejezetten csúnya húzás volt ez a a részéről. Bízom benne, hogy a hasam alatt ringó fekete doboz, a telefonon elindított Runtastic vesz még valamit. Ha az se, akkor végem, ki hiszi el nekem, hogy lefutottam? Meg az adatok? Óra nagy nehezen felébred, álmosan rám tekint : "Mi van, már futunk?" Belehajítalak a Dunába, csak érjünk oda!
Előttem két furcsa alak. Egy tubás meg egy kürtös. Nem, nem szurkolók, futnak. Közben fújják. Úristen. Az Operaháznál megállnak, előadnak egy tételt valami klasszikusból, aztán futnak tovább.
Az órámban még a múltkor találtam egy jópofa funkciót, most elindítottam, csak úgy, kipróbálni. Beírod, mennyi a táv és a tempód alapján megmondja a kb befutóidődet. Szuper, nézzük. Aszongya pont két óra lesz, maradhat? Miiiii? Ne viccelj, ilyen jó erőben tolom? Akkor ne hagyjuk! Záróbusz mehet a fenébe, még lehet, hogy új csúcsot futok!
Tempó, pulzus jó (tűrhető), haladunk szépen. Fotósnak mosolygunk, szurkolóval pacsizunk, zenésznek tapsolunk. Frissítünk. No banan, no sugar, ahogy tanultuk, nem durrantjuk be az inzulint, csak víz. Illetve még az se, mert rajt előtt hirtelen belöktem fél liter izotóniás vizet (szomjas voltam a hot-dogra, amit előtte ettem - mit csináljak, éhes voltam, na) az meg még rendesen lötyögött a hasamban, ez még kitart pár frissítőpontig, úgy érzem, legalább nem leszek szomjas, mint a maratonon.
Várkert-bazár, alagút, rakpart, hosszú egyenes a legalsó hídig. Itt a 10 km, idő még ok, alig kicsit több egy óránál, még mindig jó. Ügyeletes fotós, Zákány Gergely kattintgat, hát pózolok. Süt rólam a magabiztosság. Csak a fotó elkészülte után konstatálon, hogy ettől a mozdulattól mindkét oldalon begörcsölt a hónaljam (vagy hónom alja?) Na ilyen se volt még, itt, így... Azért erre rágugliznék, hogy lehet ezt kinyújtani...
Szabadság-híd, Közgáz, pesti rakpart. Kezdek fáradni, már rosszallóan veszem a kisebb emelkedőket is. De marad a tempó, előzgetek mindenkit rendületlenül. A mezőny egy tizedénél biztos jobb vagyok.
Bajcsy, már nem kell sok. Ó, hát itt van a felüljáró! Érdekes, ennek még sose örültem. Most se jött össze, de leküzdöttem, a túloldalán lefutok. Kis vargabetű a fríssítőhöz, aztán Lehel tér, már csak pár km. Felbukkan Zacher Gábor. Eléggé besűrűsödött a tudatom ahhoz, hogy szelfizzek vele. Nagyon jó fej, veszi a lapot, vidáman mellém áll, fotózkodunk.
Kanyar, Dózsa György út. Na ezt a részt már különösen rühellem, itt már semmi nincs, kivagyok mindig, itt még jókedvem nem volt. Bármikor jövök erre csak amúgy, még a kocsival is, összeugrik a gyomrom, nem tetsző hely ez nekem. Néhány friss, kellemetlen meglepetés, Nógrádi stílusban : 1. Egy fél kilit elszámolt az óra, az időm nem lesz 2 óra alatt ; 2. Nincs kóla! Erre számítottam már órák óta, ami most nuku! Puff, kárpótolok vízzel, majd azt képzelem koffeines. Az utolsó kilométer jön, remélem, most már nem alszom el... ; 3. Levegő szorul a rekeszizmom alá vagy fölé, nem tudom, de csak pihegni tudok, mint egy kisgyerek egy kiadós zokogás után. Próbálok mélyeket lélegezni, na az meg itt már nem megy, ahhoz kb fele ilyen lassan kéne futnom. Vagy megállni. Ja persze, a cél előtt, hagyjál már. Mindegy már, ezt a részt max levegő nélkül futom le...
Kis kanyar, DJ Domi még mindig nyomja szakadatlanul, jól bírja, vidám. "Aki bírja, tegye föl a kezét!" Minek??? Persze, hogy fölteszem, én bírom, van bennem, látod? Ja, nem is néz ide.
Kanyar, a királyok háta újra, aztán be a rajtzónába visszafelé. Úristen, de hosszú, ez a leghosszabb valaha mért egyenes, esküszöm. Még egy kanyar "Még 150 méter" tábla - ez minek, most sprinteljek rá? Befutó, macskakő, éljen. Beérek 2:04:46 új csúcs! Még mindig nem két órán belül, de kit érdekel ez most! Meg most futottam maratont, lécci hagyjál!
Még ráordítok a kollégára a kameránál, aztán irányba veszem a befutóérmes sorfalat. Megkapom, mondok valami poénosat, nem nevet. Ezt ma már százszor hallotta. De kedves azért. Befutócsomi, víz. Fű, tömeg. Az utóbbitól nem látom az előbbit. Pedig most nagyon kéne, nem sok, csak 2 négyzetméter, elterülni. Megvan! Óvatosan megvizsgálom a helyet, de kutyagumimentes. Leheveredek. Juhé.
Ahhoz képest, hogy lazázni akartam, az új csúcs nem rossz. Talán van még az öregben potenciál. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.