Hétvégén félmaraton megint. Wizzair. Két hónapja nem futottam ennyit, fogalmam sincs mi lesz ebből. Kicsit tartok tőle, halvány gőzöm nincs tempókról, pulzusokról, mit tartsak, meddig...
Viszont az én edzőm rendi volt, írt egy szolid kis edzéstervet a héten - nem bírok vele betelni - öt nap futás, zsinórban. Köszi! Volt benne két 40 perces alacsony pulzusos lazító ugyan, de a negyedik napon már ezt is szupermaratonnak érzed. Utolsó napra meg egy nagyon laza, progresszív futást rendelt el. Ó, hogy az a... 177-es pulzussal az utolsó 5 perc. Na most erről annyit, hogy mikor 100 kilós voltam és túráztam, simán hoztam a 180-at egy-egy keményebb hegymászásnál, de itt ez most nem jött össze. Majdnem keszonbetegséget kaptam, a hátam behorpadt a légszomjtól, pont úgy fröcsögtem meg fújtattam, mint egy partra vetett bálnaborjú. A kutyák behúzott farokkal menekültek a Dunába, szép lehettem. Két percig bírtam ezt a tempót, legalább a gyorsaságot élveztem volna még egy darabig, de a tüdőm feladta. A 110 %-os kapacitású. Aha. Majd legközelebb, egy oxigénsátorban.
Nem tudom, mit fog szólni hozzá a Mester, gondolom szomorú lesz, hogy túléltem az emberkísérletét. Most törheti a fejét új, válogatott kínzásokon :)
Még két futónap, aztán vasárnap verseny. Illene még naplemente előtt célba érni, ha nem bontják le addig a versenyközpontot, kaphatok egy extra érmet is, a "félmaratonmániást" Ha meglesz, kirakom magamra az összeset!
Aztán idén befejeztük a félmaratonozást, a szervezetet nem szabad túlterhelni, októberben egy SPAR 30 km, meg novemberben a Balaton Maraton...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.