ozekifutó

Napsütéses tavaszi napra ébredtünk, a madarak csiviteltek meg minden. A Vikivel szépen felkerekedtünk magunk alá gyűrni egy félmaratont. Neki az első, izgalom, meg minden.

Iszonyatos nagy tömeg, megszoktuk, mindig ez van, zsibogás. Szokásos sorok a budinál, de muszáj, nem akarom a múltkorit eljátszani, meg nem is vennék jó néven ha kb a Parlamentnél könnyítenék.... Rajtnál hosszú kígyózó sor, mi az fiatalosan-öreges 4-es csopiba mentünk, nevezzük ezt nagyképűen alsó-közép kategóriának. Egy még van utánunk, az ötös, de az már tényleg a ropi. Benn tumultus, rendes melegítés felejtős, karkörzésnél oldalba vágtam egy nőt, ugrálásnál ráugrottam valaki lábára. Mondjuk ő volt a hülye, hogy idejött 47-es lábbal futni.

Rajt. Ja, az elejének. Innen kb 20 perc, mire ránk kerül a sor. Csak a teljes idióták indítják ilyenkor az órájukat. Hidd el, láttam ilyet...

Lassan odaérünk a mi rajtunkhoz. A kedves hangosbemondó vidoran közli, hogy a mezőny eleje már 6 km-nél tart :). Kösz, ők már visszafelé jönnek majdnem. Na elindultunk mi is. Terv nincs, kb kísérem a Vikit, aztán majd meglátjuk. Beállt szépen egy 6.11-esre, nem volt rossz, élveztem az időt, meg nézegettem a tájat, meg jó volt olyan helyeken futni, ahol máskor soha. Margithídra föl, egy gyalogos lelépett elénk a zebrára, nehogymá, neki van elsőbbsége... Pesti Dunapart, parlament, tök jó. Tartjuk a tempót, 18 km-ig Viki tudja mi van, annyit már futott. Lánchíd, még fotóztam is, Sok szurkoló, csak úgy, mindenkinek szurkol. Ezért kijön. Normális? De jólesett. Zenekarok, mindenféle stílusban nyomják, jópofa ez is.

Elfutunk a Várkert bazár előtt, vissza az Aranyszarvas étteremnél, Tabán. Attila út, van itt egy étterem, ahol nagyon jó maceszgombóc leves van, sose próbáltam. Alagút. Vikinek odaszólok, hogy az időnek annyi, mert itt nincs GPS. Jaj, akkor sprinteljük át minél gyorsabban!!! Mi van?!? És apám, rohantunk az alagútban. Ez kész. Sejtettem, hogy ennek az árát majd behajtják rajtunk a végefelé..

Budai rakpart, egy jó hosszú szakasz, le a Lágymányosi-hídig. Ez jó, a kedvenc részem volt. Itt szépen beültem a ritmusba, és ringatóztam... Hihetetlen, de egyedül voltam. Megszűnt mellettem a sok ember, a zaj, a dobolás, csak a légzésem meg a lépéseim maradtak. Piszok jól éreztem magam.

Fejben ilyenkor már elkezdem a blogot is írni, tök jó, az ívét meg a főbb szakaszokat már ilyenkor kitalálom. Aztán amik közben jönnek, azt már csak beleszövöm. Mint a fájást. Ja, hatnál jött egy jobb boka-bal térd kombó. Néztem is, hogy mi ez,kicsit korai lesz - de vaklárma volt, csak valami próbariadó, ennél azért többet bírnak a fiúk, indokolatlan volt.

12 km, fordító, megyünk visszafelé, de kicsi ez a Budapest, simán átfutjuk. Fáradtság semmi, Vikire sandítok, nál valami látszik, de futottam már vele, a zajokból, amiket kiad magából, még nem kell messzemenően következtetni, attól még jól van. Az szokatlan, hogy a frissítőállomásokat már két poharat szorongatva hagyja el, de amúgy jön, darálja a kilométereket. 11-nél tolt egy zselét, szerintem korai. Nálam is van egy, kb 17-18-nál tolom majd, jól jön a nitró a végén. Próbáltam taktikázni, hogy valami vízvétel előtt kapjam be, hogy lecsússzon rendesen. De aztán nem volt gond, jóízű volt, simaliba.

Szabadság-híd, egy szelfit tolok már. Na pont akkor fotóztak le. "A hülye, aki futáskor is a telefonját nyomogatja". Idetenném a képet, de 3000-et nem adok érte, annyira nem jó, csak vicces. (Nem volt annyi, kifizettem...)

Pesti rakpart megint. Jó kis szél, itt volt az az ominózus pont, ahol millió műanyagpoharat sodort a Dunába a szél. Hát nem volt szép látvány. Meg ahogy gázoltunk mi is a poharakban.

18 km. Viki hogy vagy? Innentől ismeretlen tartomány! Beszélgetnék, de valamiért nem túl kommunikatív. Asszem éppen újjászületik. Hagyom. Kicsit gyorsulnék, de most már nem hagyom itt, hátha érzékeli még a jelenlétemet. Föl a hídra, le a hídról, utolsó km! Vikit biztatom : Innentől a legjobb, itt már nincs erőd semmi! Mindjárt vége, cél még sehol. Aztán feltűnik valami nagyon távoli rózsaszín. Itt-ott az út szélén ápolnak egy-két embert. Biztató. Én jól vagyok, táncolok, ugrálok, hátrafelé futok, de valahogy a Vikit nem vidítom fel...

De aztán csak beérünk. Nekem jólesett, messze a standard időm felett, de ezt egy cseppet se bánom, jó társaságban futottam, jó hangulatban, szép időben, mi kell még?

Délután még elindítottam a bátyámat a 7 km-en, a rajthév kicsit elkapott megint, nem sok kellett, hogy ott is elinduljak :)

Király volt ismét futni.