Újabb félmaraton! Kőbányán, a Dreher gyár udvaráról induló három körös verseny érdekessége, hogy a táv egy része a pincerendszerben zajlik. Nagyon érdekesnek hangzik, ki kellett próbálni. Nagy időtervek nem voltak, mindenképp szerettem volna a 2:14-esen faragni, év végére mégiscsak cél a 2 óra alatt... Két napja jövök kifele a ketóból, igyekszem jó minőségű szénhidráttal feltöltekezni, legyen elég a hosszútávra.
Először a Hanna futott egy ovis menetet, 270 m-es házkerülés volt. Ahhoz képest, hogy először volt ilyenen, egész ügyesen futott, kb a 8-10-edik lett.
A félmaraton délben kezdődött, addigra hazaküldtem a családot, ne fagyoskodjanak fölöslegesen. A rajt előtti pillanatok nagyon lassan teltek, még az előző, egykörös verseny utolsó résztvevőjét meg kellett várni. Amikor beértek, általános taps fogadta őket a félmaratonisták táborától :)
A rajt után hamar az alagútban találtam magam. Hangulatos, de elég félelmetes.Sok helyen koromsötétbe futottunk, egy-egy mécses mutatta az utat, azt nem láttad hova lépsz. Kis torlódás itt-ott a szűk folyosókon, lépcsőkön. de hangulatos, az biztos...
A tempófigyelés az alagút miatt felejtős volt, max kinn a levegőn volt némi fogalmam, így aztán nem is néztem, úsztam az árral. meg számolgattam, hogy kb milyen időkkel kell fordulnom. Az első kör eredmény egész jó lett, pedig a tömörödés, evés-ivás (még pisilni is megálltam) miatt lehetett volna jobb is. Plusz a fejemen levő GoPro-val is vacakoltam, muszáj volt felvennem a feelinget. Aztán a második körre szépen eltettem mindent, csak a futásra koncsentráltam. A mezőny is széjjelebb szakadt, az alagútban itt-ott már egyedül éreztem magam :) Aggódtam kicsit, mi lesz, ha itt eltévedek, de szerencsére rendesen ki lett jelölve az út, még a sötét részeken is. A második kör is jól sikerült, nem voltam fáradt, jól éreztem magam. A harmadikba egész frissen mentem bele. Addigra már egész jól kitapasztaltam a sötétben futás rejtelmeit, nem óvatoskodtam, nézelődtem, élveztem a műsort. Kinn a kör vége felé még komoly tartalékok maradtak bennem. Akkor hajrá, nyomjuk meg! Rendesen begyorsítottam, az óra szerint a végén kb 3:45-öst toltam, a célban meg se tudtam állni...
A végeredmény azt hozta ki, hogy egy jó 6-os pace átlagot nyomtam, ami felülmúlta a várakozásomat...
Menet közben semmi gondom nem volt, nem fájt a a bokám (új cipő!), meg semmi, minden flottul ment, jól éreztem magam, kicsit fáradtam csak el.
A célban megkaptam a gigászi méretű érmet, lenyújtottam, aztán be az autóba. Jólesett, köszönöm!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.