A megelőző héten alig volt érdemleges, azért nem írtam róla. Pár km-es laza futások, hogy mozgásban maradjak. Egy érdekesség, hogy a feleségemnek is vettünk egy cipőt, és a versenynap előtt lefutott velem 4 km-t! A cél egy beszélgetős, rövid futás volt, megkértem, hogy jöjjön velem. Sikerült is, 7:00-7:30 körül futottunk. nekem jólesett, neki egy kicsit sok volt, de lefutotta, dicséret érte. de momentán nem vagyok benne biztos, hogy rákapott az ízére, nem tudom, hogy legközelebb is kijön velem...
A verseny jó volt. Nem volt bennem semmi izgulás, semmi várakozás, meglepően higgadtan vártam a rajtot. Jó hátulról sikerült indulnom, a leggyengébb idejűek csoportjának hátsó harmadánál. Ez később nem bizonyult rossz ötletnek, mivel volt hely, tudtam előzgetni a saját tempómat tartva. Engem viszont szinte senki nem előzött, gyorsan és könnyednek éreztem magam (egy darabig). Még egy mondat erről : érdekes, hogy az első és az utolsó körben előztem sokat. Tudtam végig tartani a tempómat, a hosszú, kvázi ismeretlen táv ellenére sem készültem el az erőmmel, még a célban volt bennem pár km.
Sok betonon futás és sár jellemezte a pályát, csúszós hálaistennek nem volt sehol. Az első kör volt az érdekesség, az ismerkedés a pályával, helyezkedés, mi-hol van. 5 km-nél volt egy frissítő, én nagy büszkén továbbfutottam, hogy minek nekem ilyen korán frissítés...Ez megbosszulta magát, 6-nál kicsit befáradtam. Benn a csarnokban 7 km-nél volt a másik frissítőállomás, na ott már ittam :) A második kör az utazásról, a felvett tempó kényelmébe helyezkedés lett volna. Ez majdnem sikerült, de piszokul megéheztem :( Na, erre nem számítottam, nem nagyon reggeliztem, és már egy óra körül járt, nem volt semmi a gyomromban, fáradt nem voltam, de rossz volt a komfortérzetem, futni így nem túl jó. A frissítőállomáson egy maréknyi szőlőcukrot habzsoltam be. Mit adtam volna egy csokiért vagy hamburgerért... Vizet persze itt megint nem ittam, na meg is szomjaztam, plusz még betoltam a magammal cipelt energiazselét, jó édes volt. Következő állomás, van banán! Teletömtem a pofazacskómat, ittam rá egy nagyot, irány az utolsó kör! Jó tele hassal, na az sem egyszerű. Közben, míg az evés-ivással voltam elfoglalva, úgy 15 km-nél jött egy holtpont. Nem is pont, inkább emelkedő. Ezzel küzdöttem 18-19 km-ig, közben megfájdult a bokám, majd lassan a rossz térdem is. Aztán elmúlt. Illetve nem is igazán múlt el, hanem nem vettem róla tudomást. 19-től ismeretlen terep, ennyit még nem futottam. Itt kaptam egy energialöketet (vagy a tudat vagy az energiazselé) és vidáman futottam a célba.
2 óra 14 perc körül volt az időm, kb egyforma gyors körökkel, egy-egy perccel lettem csak lassabb.
A bokafájdalom okát kutattam sokáig, sokáig a betonra, meg a rossz technikámra gyanakodtam, meg hogy erősödnie kell. Ezek is benne lehetnek a pakliban, de igazából rájöttem, hogy a cipő kora bizony 1000 km körül jár, cserére érett. Valószínűleg töredékét csillapítja már a talp, mint újkorában. Mehetek új cipőt venni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.