Levezető a nagy, 19 km-es futás után két nappal. Van bennem fáradtság, nem is erőltettem nagyon, nehezen is ment. Sokat kivesz az emberből egy ilyen szokatlanul hosszú táv.
Nem esett jól a futás ma, bejött megint az az általános tapasztalat, hogy ha nehezen veszem rá magam a futásra, akkor nagyon jól sikerül, ha könnyen, akkor bizony elég rosszul...
Óriási köd volt, ez feldobta a hangulatomat, jól néznek ki ilyenkor az elvesző fák és a semmin úszó pontonok. Viszont jó nagy sár mindenütt, kénytelen voltam a betonon futni, amit egyre jobban nemszeretek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.